Próbálom élni az életem és nem aggódni, de rendben van ez így? Kevés tapasztalat,21 éves lány, hogyan találhatna párt első kapcsolat vége után?

20, lassan már 21 éves lány vagyok és mindössze egy kapcsolatom volt eddig, augusztusban ért véget, majdnem egy évig tartott. A barátom kiszeretett belőlem és szakított velem, előtte nem volt senkim hozzá viszont nagyon kötődtem. Már kezdek helyrejönni lelkileg viszont sokszor rámtör a félelem meg az aggodalom hogy senki nem jön majd utána. Ennyiből hogy csak ő volt nekem nyilvánvaló hogy nem vagyok egy nagyon harsány, belevaló, életet habzsoló ember, visszafogottnak, félénknek és kissé szórakozottnak mondanám magam aki hajlamos külső szemlélőként nézni a világot. A baráti társaságom sem túl nagy, többnyire kevés emberrel, vagy még többször egyedül járok el, magányos hobbikat űzök, sportolni járok, mindent egymagamban. Ami pedig a fiúkat illeti, sajnos/vagy nem sajnos futó kalandokra minimális szinten sem vagyok vevő, inkább ignorálom a késztetést mert tudom hogy lelkileg tönkretenne akár egy apró ilyen félresiklás is, hogy pl csak szex miatt legyek együtt valakivel. Nem vagyok prűd, beismerem hogy gondolok néha erre-arra de képtelen vagyok megtenni, csakis szerelemből tudok testi kapcsolatot létesíteni egy fiúval.

Találhatok még párt, szerelmet? (nyilván nem konkrét választ várok, hogy is tudhatná ezt bárki innen, inkább csak olvasnék pár történetet ami erőt adhat hogy ne adjam fel a reményt :) Szeretnék még fiatalon, az élet "legszebb éveiben" boldog lenni valakivel akivel szeretjük egymást. Félek hogy gyorsan elszalad ez a pár év az egyetemen és magányosan kell megélnem azokat az időket amikről olyan sokan mondják, hogy a legjobbak. Az pedig csak lehangol hogy az egyetemen, a koleszban, mindenhol a 20 és huszonegynéhány éveseket már mind párban látom, szinte esélytelennek érzem hogy nekem is meglegyen valahol a társam, és ahogy telnek az évek ijesztően csökkenni látom az esélyeimet. Próbálok pozitívan hozzáállni de nehéz, így hogy a sulitársaim nagy része is kapcsolatban él, és sajnos van hogy ennek a tudata is lelomboz. Kívülről azért igyekszem azt mutatni hogy jól elvagyok egyedül, és tény hogy sok jó dolgot élek meg naponta, de nagyon hiányzik az amikor még volt kivel megosztanom mindezt. Problémának érzem azt is hogy legtöbb esetben nem vonzanak az idősebb pasik, pedig 17 éves lányok is járnak jóval húsz felettiekkel, én mégsem szeretnék 24-5nél idősebb barátot, ilyen korban sokan már dolgoznak én pedig most vagyok másodéves egy 5éves képzésen, egyszerűen úgy érzem szakadékok lennének köztünk, kevés lennék egy ténylegesen felnőttebb emberhez.

Bocsi hogy hosszú lett, köszönet annak aki elolvassa és netán még ír is bármit ami talán hasznos lehet!