Lányok, megfordult már a fejetekben, hogy ha lesz gyereketek, akkor azt egyedül is felnevelhetitek? Mindenképpen együtt kell hozzá élni egy férjjel/élettárssal? Ha nem találjátok a szerelmet, akkor is bevállaljátok?

Kedves Előző!

Igen, van ilyen, de mégegyszer mondom, egyeztünk meg abban, hogy jobb ha van! Mást mondok, az is lehet jó, ha mar úgy alakul, hogy külön élnek, de a gyerek ismeri, szereti apucit és rendszeres a kapcsolat vele (és természetesen anyuci se akadályozza mindezt). Sőt mást mondok, az is tud egy szerencsés helyzet lenni, ha már apuci lelépett, hogy anya más oldalán találja meg a boldogságot, és a gyermeknek ő az apai példa. Csak azt nem tartom jónak, ha anya magának szüli, már előre így tervez, és nem érdekli, hogy a gyereknek mi az érdeke. Mindezek ellenére tudom, hogy van sok nem túl ideális apa, akik nem törődnek a gyerekekkel és anya, aki mindent megtesz, hogy a gyerek ne tartsa a kapcsolatot az apával (de a gyerektartás az kell). Akik viszont egyik kategóriába se tartoznak, és egyedül nevelik a gyermeküket, minden elismerésem, de kamaszkorban nincs könnyű dolguk.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, ha 35 év felett lennék, akkor már bevállalnám, mert nem szeretnék gyermek nélkül maradni, de addig várnám a szerelmet, élném az életem. De az apa személye, személyisége akkor is fontos!

Előző voltam:)