Miért nem kellek neki még így sem, hogy szinte tökéletes vagyok? Mit tegyek még?

Van egy fiú, akibe régóta szerelmes vagyok. Azon nem csodálkozom, hogy régen nem kellettem neki, én se szerettem magam, nem hogy más. De megváltoztam, vékony lettem, kifehérítettem a fogaimat, 2 hetente járok körmöshöz és fodrászhoz, sportolok, kontaktlencsém van szemüveg helyett, leszedték a fogszabályzómat, jól öltözködök, akkor a gardróbom, mint egy kisebb lakás, szóval nem lehet rám azt mondani, hogy igénytelen lennék, vagy bármi.

Mindenki szerint szép vagyok, utánam fordulnak az emberek, de úgy érzem, hogy az egyetlen, aki ezeket észre sem veszi.

Mintha még mindig annak a duci, 13 éves, fogszabályzós, szemüveges kislánynak látna...

Olyan srácokat, férfiakat koptattam le miatta, hogy az összes barátnőm hülyének nézett, de nem érdekelt, mert csak őt akarom. Viszont így elég nehéz lesz, ha alig beszél velem és fel se tűnik neki, hogy megváltoztam.