Hisztek a sorsszerűségben? Hogy akivel találkoznod kell, azzal találkozol?

27 éves,független nő vagyok.

A munkahelyemen még két hónappal ezelőtt megláttam egy férfit,akivel akkor egy pillanatra összenéztünk,de nekem az a pillanat elég volt ahhoz,hogy rájöjjek,én őt meg akarom ismerni.

Nos,úgy látszik,a sors is így akarta,mert úgy történtek a dolgok,hogy sokszor egymásba botlottunk,ő nézett engem,én pedig néztem őt,és egyszer félve odaköszönt,de azóta már mosolyogva köszönünk egymásnak. :)

Tegnap pedig a főnököm átküldött arra a részlegre,ahol ő van,és ahogy elintéztem a dolgom,odamentem egyik ismerősömhöz beszélgetni,és messziről megláttam Őt.

Észrevett,és odajött egyből,bekapcsolódott a beszélgetésbe,és olyan közvetlenséggel beszélt velem,mintha már ismernénk egymást.

Tetszett a stílusa,és amit szerettem volna,azt megtudtam róla.

Elmesélte,hogy a 2. házasságában él,vannak gyerekei,42 éves,és kövezzetek meg,de számomra nagyon vonzó.

Amikor elköszöntem tőlük,még utánamszólt,hogy bármikor szívesen lát,jöjjek gyakrabban.

Sosem kezdek nős férfival,ez nálam elv,de ő valamiért mégis más nekem,nem tudom megmagyarázni.

Már amikor először megláttuk egymást,én tudtam,hogy itt van valami,és a sors így intézte,de itt még nincs vége,úgy érzem.

Volt már veletek hasonló?