Ti tudnátok kapcsolatot kialakítani egy olyan férfival, aki szereti Hobot, régi rockzenéket, jazz zenét és bluest? Nem túl régimódi és durva? Szereti az irodalmat, könyveket, sokat olvas? Akadályozó tényező?

Nem vagyok 40-60 közötti, csak 33. Soha életemben nem dohányoztam, nem ittam egy korty alkoholt sem, nem fogyasztottam kábítószert, távol áll tőlem a csapodár életmód. Hogy miért áll közel mégis ez a zene hozzám? Mert a lelkemhez szól, annak mélységes mély rétegeiből csapnak, törnek felszínre gondolatok érzések a dalok hallgatásakor. Mindig is fontosnak tartottam a szöveggel való interakciót, mivel ily módon az interpretációs horizont a végletekig feszíthető. Mélypszichológiai analízis tárgyát képzi sok, az akkor társadalomra történő reflexiók, az amorális világ leírása mellett gyönyörűséges szerelmes balladák, a negatív impulzusok szavakban történő kiütközése. Pszichoanaltikus kísérletek is igazolják, hogy amennyiben nem tudjuk levezetni a kívülről jövő impulzusokat, akkor az erőszakká alakul át a bensőnkben, ezért a felhalmozódott érzelmeket, gondolatokat ki kell zúdítani magunkból. Na jó, én sem azt gondolom, hogy kizárólag az élet negatív oldalával kell foglalkozni, hiszen emellett ott vannak a régi nagy nevettetők (Charlie Chaplin, Buster Keaton, a magyarok közül Alfonzó, Kabos Gyula, Latabár Kálmán). Más érából ezek az üzenetek átkopogtatnak hozzánk arra várva, hogy mi befogadjuk őket. A lélek kapui ezek által is megnyílnak, de ide sorolnám a jazz, blues zenét, a folklórt, musicaleket, countryt.

Az irodalom, a zene, a filmek, egyéb társművészetek menedéket adhatnak, utat mutatnak önmagunk felé, más ösvényekre vezetnek.