Hogy lesz valaki szerelmes, és miért pont belé?

Azért merült fel bennem ez a kérdés, mert van egy ismerős házaspár a baráti társaságomban, 30-asok, olyan 10-12 éve házasok, és nekem, amióta ismerem őket (évek óta) annyira furcsa, hogy ők egy párt alkotnak.

A nő magas, szikár, nem annyira csinos, de vékony. Arcra sem túl szép, szigorú arcvonásai vannak, a stílusa, öltözködése elég maradi, asszonyos, a frizurája szintén. A belső tulajdonságai sem annyira előnyösek. Tud kedves is lenni, de olyan furcsa a természete, olyan, mint egy drámai színésznő, mindent annyira komolyan vesz, túlmagyaráz, lecsontoz, mindezt eltúlzott átéléssel, rapszodikusan, színpadiasan, mintha egy színdarabot játszana. Állandóan görcsöl, kényszeresen megtervez mindent a legapróbb részletekig, és ha mégis porszem csúszik a gépezetbe, akkor teljesen kikészül, jeleneteket rendez. A férjével hol mézesmázos, negédes, mindenki előtt mászik rá, simogatja, kenegeti... hol pedig - akár egy pillanattal később - mint egy házsártos házisárkány, letolja a sárga földig mindenki előtt, jelenetet rendez. Egyik pillanatban vihorászik, mint egy 5 éves kislány, másik pillanatban egy kimért, számító, anyacárnő. És van valami gonosz a tekintetében.

A férj meg egy édes, aranyos, nagyon barátságos, mindig mosolyog, mindenkivel nagyon kedves, jóindulatú pasi, ráadásul 2 évvel fiatalabb és egy fejjel alacsonyabb is, mint a nő.

Olyan furák nekem együtt, és elnézve őket, sokszor felmerült bennem, hogy hogy lett ez a pasi pont ebbe a csajba szerelmes, hogy kötött ki pont mellette.