Miből jöttél rá, hogy már nem szereted nejed, férjed, párod?

Én most hagytam el a feleségem. Pont egy hete mondták ki a válást. Van két gyerekünk, mivel friss a dolog még erről az oldalról nem tudok nyilatkozni.

Az okokról viszont igen. Bazi nagy hiba részemről hogy fiatalon őt választottam. Nem igazán vettem észre hogy nem ő az aki nekem való. Ebben én hibáztam és ezt nem is akarom rá hárítani. Azt gondoltam a kapcsolat előrehaladtával hogy fog ez menni, belenyugodtam bizonyos dolgokba, volt amiben reménykedtem hogy majd megváltozik. Nem így lett, sőtt inkább rosszabb. Teltek múltak az évek, egyre roszabb lett,ő semilyen kompromisszumra nem volt képes, ahogy elmúlt a szerelem, nem volt már mit szeressek benne, egy kezemen meg tudom számolni a jó emberi tulajdonságait. Közben ő meg is csalt, amire első reakcióm az volt hogy elhagyom. Aztán gyerekek miatt mégsem tettem, 1,5 évig még "megpróbáltuk újra". Nem tudtam elfelejteni amit tett, nem tudtam bízni benne, éreztem hogy ennek a kapcsolatnak semmi értelme. Egy párnak boldogságot kellene hozni az ember életébe, és nem keserűséget. Sokat gondolkoztam a dolgon, féltem, féltem az újtól, az egyedülléttől, féltem hogy a gyerekeimet elvesztem. De egy nap mégis úgy ébredtem hogy belém hasított a gondolat, közlöm vele hogy vége. Meg is tettem, még én voltam a hibás, nekem támadt. Igazából már nem érdekelt. Az én lelkiismeretem tiszta mondtam neki, erre mondja hogy az övé is. Na ebben a percben tudtam hogy jól döntöttem, illetve folyamatosan bebizonyítja.

Most hogy már túl vagyunk a dolgon, le van zárva ez a része az életemnek, kicsit fellélegezhetek. Jó hogy vége lett, de a gyerekeim miatt, egyik szemem sír a másik nevet. Remélem velük nem lesz rossz a kapcsolatom a későbbiekben.