Lehet parancsolni a szerelemnek?

A tetteinkről mi döntünk, de én úgy gondolom, a szerelemnek is lehet parancsolni. Nem tudom, más hogy van vele, de én nehezen engedem magamhoz közel az embereket, ezért hónapokig, vagy akár fél évig is eltart, mire beleszeretek valakibe. Így pedig bőven van idő elkerülni. A vonzódás még belefér, de ha érzem, hogy kezd valami komolyabb alakulni, és tudom, hogy nem szabad, akkor kihátrálok, kerülöm, másra koncentrálok és elfelejtem.

Az én világomat is forgatta már fel családos ember, még mindig felgyorsul a szívverésem, ha meglátom, csodálatos beszélgetőpartner is (ugyanazt tanultuk, szóval sok a közös téma), de megtartom a távolságot. Fogalma sincsen róla, hogy számomra ő több, mint az apám munkatársa, ez biztos, és így is van jól. Nem kötelező másokat tönkretenni.

Lehet,hogy túl fiatal vagyok és azért vélekedek így,elvégre csak a huszas éveim elejét taposom,de szerintem NEM lehet paracsolni a szerelemnek.Nem az ember dönti el,hogy kibe szeressen IGAZÁN bele.Megszeretni szinte bárkit meglehet,de szerelmesnek lenni... Az tényleg ritka. Nem kell elitélni a barátnődet,és különben is mind a három fél hibás.Nem csak a csábító és a csábított,hanem a feleség is. Egy férfi vagy nő nem véletlen kacsintgat ki a kapcsolatból.Ha annyira idilli lett volna ez a házasság,akkor az Isten sem választhatta volna el őket egymástól.

Szerelemben háborúban mindent szabad! /így tartja a mondás./