Voltál már olyan szituációban, hogy valaki beléd szeretett, elutasítottad, majd meggondoltad magad és mégis vele szerettél volna lenni?

Nálam az exemmel volt így :) Neten ismerkedtük meg, tavaly februárban mondta el nekem ,hogy úgy érzi belém szeretett, akkor igazából nekem nem nagyon jött be, na meg viszonylag fiatal is volt hozzám képest, plusz 100 km rel lakott tőlem odébb. Aztán tovább chateltünk, mint barátok, de fokozatosan valahogy elkezdtem vonzódni hozzá. Aztán tavaly áprilisban megbeszéltük, hogy akkor májusban találkozunk, és leutazok hozzá. Hogy miért gondoltam meg magam nem tudom, de egyre inkább kezdtem én is beleszeretni. A vége meg az lett hogy leutaztam hozzá, és akkor ott összejöttünk, csók meg kis tapi volt. Mondani nem kellett ugye hogy mégis vele akarok lenni :DD

(egyébként most februárban szakítottunk, de mondjuk nincs jelentősége. )

20/F

Nálam is az exemmel volt így, kb. két hónapja szakítottunk, amit én eléggé bánok, mert úgy érzem, több volt ebben az egész kapcsolatban.

Hát igazából új munkahelyen ismertük meg egymást, először élőben kezdtünk el beszélgetni, aztán fokozatosan Facebook-on is... ő többször is tett fura utalásokat, bókolt, stb., akkor én eléggé megijedtem ettől, a korkülönbség miatt is főként. Volt egy nagy összeveszés, akkor kicsit letisztult minden, ez kb. november végén volt. Valahogy utána minden nyugodtabb lett és kezdett hiányozni, ha nem láttam, nem beszéltünk. Az összeveszés után én eléggé szégyelltem magam, mert nagyon jó embernek tartottam, de elmondtam neki, hogy én barátságnál nem tudok többet adni. Végül egy esti közös kajálásból hazahívott magához és így kezdődött a dolog. Tulajdonképpen ő már kimondta előtte, egy elég szép vallomás kíséretében mit érez, részemről meg ez volt a tudatalatti igenlés, mikor felmentem hozzá. Egyébként 23L, 35F.