Hogy tudok még mindig szerelmes lenni egy olyan emberbe aki folyamatosan bánt engem lelkileg?

A szív és az ész két független dolog. Én is szerettem anyámat, pedig nagyon csúnya dolgokat csinált velem, lojális voltam hozzá, ő elárult. És a mai napig szeretem.

És ilyenkor jön az ész, hogy ha utálni, elszakadni tőle nem is tudsz, de kellenek bizonyos szabályok, határok amivel meghúzod a határt és véded magad.

A legjobb ha távol tudsz tőle maradni. Tehát ha együtt élsz vele akkor elköltözöl. Ha tudod merre lakik akkor elkerülöd. (bár nálam nem volt ilyen egyszerű a helyzet, nekem muszáj volt találkoznom vele). Aztán ott van, hogy nem asszisztálsz a hülyeségeihez. Egyszerűen nem veszel részt benne. Ehhez szintén meg kell acélozni magad és felismerni, mivel manipulál, és hogy lehet magad kivonni alóla.

Kezdetben ezek elegek. De a legjobb az, ha el tudod hagyni. Rossz lesz és fájdalmas, de az idő mindenre gyógyír tud lenni. Minél jobban vagy a befolyása alatt, annál lehetetlenebb minden.

Ha még együtt vagytok/jártok/együttéltek,akkor egyetértek az előzővel. Próbálj meg kiszállni a dologból. Fájni fog, de tovább kell lépned.

Egyébként ha ennyire fáj, megaláz, akkor ez nem szerelem. A szerelem nem fájdalmas, az egy boldog, érzés, akár nyugodtsággal, akár kellemes izgalommal. Tehát valószínűleg egy beteges ragaszkodásról van szó, ami sok mindenből fakadhat. Önbizalomhiány, tapasztalatlanság, családi okok, bármi.

Ettol erzed, h szeret. A szuleid is ezt csinaltak. Igy erzed szeretve magad. A kovetkezo parod is ilyen lesz, mert tudat alatt ilyet vslasztasz.

N

Ennek semmi köze nincs a női logikához, férfiak is képesek évekig, évtizedekig benne ragadni egy bántalmazó kapcsolatban, reménykedve, hogy majd egyszer jó lesz, csak mivel a férfiakat arra szocializálják, hogy nem szabad elárulni a gyengeségüket, ők ritkábban panaszkodnak.

Hetes válaszolónál a pont.