Eszreveszi vajon hogy tetszik? Mit gondolhat?

Hát ez emlékeztet arra a szitura, amiben én is voltam. Nagyon tetszett egy tanárom, aki kb. 5-6 évvel volt nálam idősebb mikor egyetemista voltam, el is hívott egy koncertjére, szóval ebből gondolva én sem lehettem közömbös annyira neki, de nem mentem el, mert akkor volt egy vőlegényem.Után tíz évig nem láttam ezt az embert. Tavaly ősszel véletlenül találkoztunk az utcán. Utána hónapokig nem tudtam ezt a dolgot kiverni a fejemből. Folyton azon agyaltam, hogy ha akkor régen bátrabb vagyok és elmegyek arra a koncertre akkor mi történt volna. Ez végül odáig fajult, hogy megkerestem a facebookon, és később találkoztunk is személyesen. De aztán sajnos a beszélgetéseink átcsaptak egymás kritizálásába és sértegetésébe, amiből kiderült, hogy egyikünk sincs felkészülve arra, hogy belépjünk egymás életébe..most már hónapok óta nem is beszélünk..

Mindez nagyon bánt, mert úgy érzem életem szerelmét most vesztettem el, és már nem lesz több lehetőségem ismét rátalálni..Szóval, ha vissza lehetne menni az időben én tuti a mai eszemmel elmennék arra a koncertre, vagy elhívnám valahova, vagy csak egész egyszerűen nem engedném, hogy elússzon ez a lehetőség.

A te esetedhez visszatérve, biztos, hogy érzi, hogy tetszik neked. És akkor van baj, ha te is neki. :) De emiatt nem lehet rossz véleménnyel rólad. Amúgy én is tanítok most, és tudom, hogy egy tanár, ha jó tanár sosem kezd ki a tanítványával, mindegy hol tanít.