Álszentség azt állítani, hogy egy párkapcsolatban nem számít annyira a külső?

Kicsit árnyalnám a képet egy kérdéssel.

Mi van ha megtalálod a tökéletes párod, vonzó és összeilletek, majd egy gyerek/betegség után meghízik/megkopik a szépsége?

Ezután számít a külső? Kidobod vagy megtartod mert szereted?

Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más tetszik. Lehet, akire te azt mondod, hogy nem tartod vonzónak, mert pl. túlsúlyos, az másnak pont az ideálja.

És óriási tévedés azt hinni, hogy ha vonzó emberrel jössz össze, akkor majd örökké kívánni fogod. A világ legjobb nőjét is unja már valaki.

Szerintem számít a külső...

Akár, hogy is szépítsük, finomítsuk, sokáig úgy is csak azzal a férfivel/nővel tudunk együtt maradni, aki külsőre vonzz minket.

Tegyük fel, ha visszamennénk az időben és újra találkoznék a férjemmel, de nem tetszene a külseje, vagy én neki nem tetszenék, szerintem sosem ismerkedünk meg.

Hiába egyezünk belsőre és jövünk ki jól, azonosak a céljaink, ha szőke lenne, kék szemű és vékony az életben nem álltam volna le vele beszélgetni, mert egyszerűen nem vonzzanak az ilyen férfiak nem vágyom rájuk, vagy, ha én lennék szőke és molett, nagy mellekkel, ő sem állt volna le velem soha és nem is kívánna még ma is.

Szerintem egyénfüggő, hogy kinél mennyire működik. Az nyilván fontos (férfiaknál és nőknél egyaránt), hogy vonzódni tudjunk a társunkhoz, de az, hogy ki mihez tud vonzódni, az nagyon-nagyon egyéni. Van, aki csak a kvázi tökéleteshez képes vonzódni, más meg nem.

Hidd el, nem mindenki úgy ismerkedik, hogy gondolatban pontozgatja a másikat, hanem inkább az összképet figyeli, a külső-belső tulajdonságok harmóniáját, és EZ vált ki vonzalmat - vagy nem.

A környezetemben van olyan férfi, aki bevallottan csak a "tökéletes" nőkhöz tud vonzódni: 40 évesen is huszonéveseknek csapja a szelet, mert az "öreg" nő számára már nem tud vonzó lenni. Talán mondanom sem kell: tartalmas, boldog, hosszú távú párkapcsolata még nem volt. És van olyan, aki saját bevallása szerint jött már össze olyan nővel, aki első ránézésre nem fogta meg, de ahogy jobban megismerte, egyre vonzóbbnak látta. Ez nem azt jelenti, hogy "szódával elmegy" típusú nőkkel kezdett járni, hanem azt, hogy akivel összejött, azt TÉNYLEG szépnek látta.

Mondjuk ha valaki hosszú távra tervez, akkor az utóbbi mentalitás jobb. Mert az ember szükségszerűen változik a kor előrehaladtával (nőknél a gyermekvállalással), a szépség nagyon illékony valami és ha valaki csak a látványos szépséghez tud vonzódni, az idővel nagyon-nagyon rosszul fog járni.

Szerintem semmi baj a felfogásoddal, te nem tapasztaltad még meg ezt és így el nem tudod képzelni milyen is az. Én a szerelem első látásra dolgot nem értettem soha meg, mert velem nem történt meg.

Viszont a párom pont úgy szerettem meg, hogy elsőre mint férfi nem játszott (és viszont). Nem vonzódtunk egymáshoz, de szép barátságnak indult. Ahogy egyre többet tudtunk meg a másikról, úgy lett egyre szimpatikusabb. És úgy kezdtek a szépséghibái inkább aranyosnak tűnni, mint visszataszítónak. Amikor megismertem akkor szépségügyileg nem is volt épp a toppon. Első foga hiányzott és fogszabályzót hordott. Ami nem volt valami vonzó. De a végén már azon kaptam magam, hogy azon elmélkedek, vajon milyen lehet fogszabályzós emberrel csókolózni. :)

És igazából nem érzem azt, hogy megalkudtam volna az élettel, mert neki is van bőven olyan tulajdonsága amiért odáig vagyok és vissza, és szexinek találom, és hiányozna nagyon. Én sokkal inkább úgy élem ezt meg, hogy jobb embert kaptam mint amit én el tudtam képzelni magamnak. És bár azóta sokat változtunk külsőre és belsőre is, de az alapok megmaradtok, szilárdak erősek. És összetartottak minket még akkor is amikor jött volna szebb, jobb és egy másik szerelem.

"az nem hinném, hogy mindig fogja kívánni a párját, hanem később elakarja hagyni vagy megcsalni"

Ha a hűség ezen múlik, az régen rossz. Mert mindenkinél van jobb, szebb, érdekesebb, izgalmasabb. Mindenkinél, kivétel nélkül. Pláne 20 év múlva... amikor a párod mondjuk 2-3 gyereket szült, itt-ott megereszkedett, striák és műtéti hegek borítják a testét, ráncosodik, őszül, meg úgy általában öregszik... és ott libegnek majd előtted a huszonéves szexi lányok, akik egyértelműen mindenben vonzóbbak és kívánatosabbak a párodnál.

Na itt jön majd képbe az a bizonyos belső szépség, ami miatt nem akarjuk megcsalni a párunkat, még ha a világ legjobb nője kínálkozik is fel!

Erre azt tudom írni,jó neked hogy ilyet megtehetsz.Ennyire válogatni,de egyébként a nők pont ugyanezt csinálják.

Egyáltalán nem jó ez,és pontosan azért nem,mert az adott embernek nincsen beleszólása sem,milyennek születik.Na most ha nem jóképűnek,jó genetikával születik,akkor kb. el is áshatja magát férfiként manapság.

Ez jó szerinted?