Van olyan, hogy soha nem lehet túllépni az exen? Vagy minden szerelem felülírható?

Valószínűleg véget fog érni egy elég komoly kapcsolatom, és még mindig ugyanúgy szeretem az illetőt, mint az elején. Sosem volt rózsaszín köd, az elejétől fogva láttam a hibáit, de azokat megtanultam elfogadni és még szeretni is. Minden apró gesztusába, kimondott szavába, az egész nagyszerű lényébe szerelmes vagyok. Nem hittem régen az igaziban, tudom, hogy mindenkinél lehet találni egy sokkal jobb embert. Viszont szerintem az igazi talán ott kezdődik, hogy tudod, hogy lehetne más, de nem keresed, mert neked ő kell. Az összes szomorúsággal és örömmel együtt. Voltak már előtte kapcsolataim, voltam szerelmes is, de ilyen mély elköteleződést és szeretetet még senki iránt nem éreztem. Nagyon félek, hogyha vele vége, bezárom a szívem és senkit sem fogok tudni szeretni és mindenkiben csak őt fogom keresni...