Mit csináljak ha nem hiszem el, hogy én is tetszem ennek az istennőnek?

Eddig elég szerencsétlen voltam a szerelemben, rossz tapasztalataim voltak. Külsőre sincs annyira gáz velem csak nem vagyok olyan férfias alkat (de már jó ideje dolgozom rajta) meg mondom inkább a sok rossz tapasztalat miatt vagyok “szerencsétlen” a nőknél. Mert szerintem ha valaki szerencsétlen azt is magának köszönheti végülis.

És akkor itt a kérdés tárgya, itt ez a lány aki külsőre tényleg tökéletes és ezt nem csak én mondom hiszen nincs is nagyon olyan férfi aki ismeri és ne tetszene neki, egyszerűen tökéletes arcra/testre is. És nagyon aranyos is de még sajnos nem ismerem annyira, de remélem nem fogok csalódni. Úgy néz ki tetszem neki, sokszor néz engem de ha ránézek elkapja a tekintetét, ha beszélünk olyan mintha zavarban lenne, mosolyog, kedves, megérint, érdeklődik, nevetgél a “poénjaimon”. Ez érdekes nem?? Még régen évekkel ezelőtt ismertem meg akkor még gimibe jártunk de nem beszéltünk csak néztem őt meg néha ő is engem de nem mertem soha megszólítani, akkor sem hittem el hogy érdemes lenne bepróbálkoznom. Most viszont nagyon gyanus de nem hiszem, hogy én kellenék neki, az exei jobb pasik voltak mint én, ilyen menő srácok (akkoriban).

Persze lehet mondani, hogy csak egy lány meg mit spilázom túl de mint tudjuk ez nem így működik én nem tudom ezt ilyen lazán venni, nem is akarom. Már elhatároztam, hogy komolyabban bedobom magam de aztán sosem volt ideális az alkalom, így meg tudom hogy idővel elviszik... Nyilván ő nem fog teperni értem, egy ilyen lány... Hogy lehet ezt az érzést lekűzdeni? Hogy lehet “semlegesebben” ehívni valahova ami nem ilyen konkrét, hogy levágja hogy odavagyok érte?