Miért hiszi azt sok ember, hogy aki szerelmes belé, az ok nélkül, véletlenszerűen teszi ezt?

"Nem látom reálisnak azt, hogy belém szerelmes legyen egy 60 éves, 70-es IQ-jú, nem attraktív, igénytelen kínai férfi, ha én egy 20 éves magas intelligenciájú szép, csinos nő vagyok."

Miért nem? Pedig olyan szép pár lennétek :D (Vizuális típus vagyok :D)

"Az emberek nem hasraütésszerűen lesznek szerelmesek, kutatásokból az derül ki, hogy ez általában a két emberben lévő hasonlóságban gyökerezik, azaz a többség emiatt szerelmes, azaz jó esélye van az esetek többségében az érzés viszonzásának." -írod az elején. Erre föl írásod további részében meg az ellenkezőjét ecseteled: "Magam is nagyon sok esetben az ellenkezőjét tapasztaltam. Szerintem általában amikor nem kölcsönös, akkor vagy a szerelmes téved, vagy a másikban valamiért nem alakulhatott ki az érzés, pl. nem töltöttek elég időt együtt, nem ismeri eléggé, van párja, már szerelmes valakibe, stb."

Most akkor mi van?! :))

Azt hiszem kezdelek érteni. Igen, hasonló a hasonlót vonzza. Bár, ezt az utolsó példádat nem értem: miért ne lehetne szerelmes beléd egy analfabéta öreg kínai? :)

Szereti a szépet, az okosat, a fiatalt. De, ez inkább vágy, vonzalom, nem szerelem.

józan ész = te véleményed

kutatások = britt tódosok? (különben sem fizikai tények csak sémák max, nem igaz mindenkire)

Sokan olyat szeretnek/szerettek, akiket főképp csak láttak, ők mind elmebajosok? Nah. Persze lehet elemezni, hogy csak projektálják az ideáljukat egy arra ráillő külsejű egyénre meg stb, de no.

A józan ésszel azt kéne inkább belátni, hogy más fejébe úgyse lehet belátni és hogy pár kutatás még nem spanyol viasz.