Férjem sose volt belém szerelmes. Eléggé összetört, most nem tudom hányadán állok még magammal se. Kérdezzek rá? Hagyjam annyiban?

Én se voltam igazán szerelmes a pasimba. De nagyon jól megvagyunk és amúgy szeretjük egymást. Akibe én szerelmes voltam, az engem nem szeretett. De kell egy társ, nem várhatok életem végéig a kölcsönös szerelemre, mert lehet sose jön el.

Szerelem nélkül is nagyon jól működhet egy párkapcsolat, attól még szerethetitek egymást. Lényeg az egyetértés, egymás tisztelete, közös célok, harmónia. Nagyon sok házasságban nem működnek ezek a dolgok, hiába volt meg az elején a szerelem.

A szerelem NEM múlik el x év után! Egy jó kapcsaolatban, ahol dolgoztok ennek fenntartásán ugyan úgy lángoló szerelem van 30 év után is. Kismillió ilyen kapcsolatot láttam már.

Semmi értelme nincs a szerelem nélküli kapcsolatnak. A férjed mivel nem szerelmes előbb vagy utóbb úgy is megcsal vagy elhagy ha beleszeret valakibe. Csak az idődet húzza. Valóban csak alibi nő voltál neki sajnos. Kényelmes volt, hogy valaki szereti és mellette van. De az a baj, hogy amint talál olyat, akibe beleszeret gondolkodás nélkül fog otthagyni. A boldogtalan élet tökéletes receptje olyan emberrel élni, akibe nem vagy szerelmes. És ez csak több év múlva fog visszaütni.

Nincs 30 évig tartó lángoló szerelem, az vakítás.

Tisztelet, szeretet, összeszokás van. Persze, ezt is “ ápolgatni “ kell.

Ezért jobbak ezek a kapcsolatok egyébként, mint a hirtelen fellángolások , azok gyorsan kihunynak.

Pedig azok a kapcsolatok, ahol jajj de nagy tisztelet meg szeretet maradt a szerelemből az esetek nagyon nagy részében válással meg megcsalással végződnek. Látod ha két ember szerelmes, teljesen másképp néznek egymásra. Párom szülei tök jó példa erre. A mai napig randizgatnak, megőrülnek ha nem látják egymást 2 napig, összebújnak, egyszerűen ordít róluk, hogy 32 év után is fülig szerelmesek. Kollégáim között is van egy-két ilyen, gyakran mesélnek róla unalmasabb órákban. Néha bejön a férjük, és hirtelen olyanok lesznek mint a szerelmes tinik. Nyilván nem lehet folyamatosan lángolni. Egy fél éves kapcsolatban sem. De a szerelem igen is fenntartható ha dolgozik rajta két ember. Ahol pedig nem dolgoznak ezen, és belenyugszanak a tisztelet szeretet kombóba, az régen egy értelmetlen kapcsolat. Most talán sok ember nem látja ezt be, csak majd 40 év múlva mikor vissza kell rá gondolni, és azt kívánja bárcsak olyannal lett volna, akibe szerelmes. Szerelem nélkül nem is beszélnék párkapcsolatról. Leginkább csak baráti, vagy lakótársi viszony ez, semmi több.

Illetve még mindig más szitu, hogyha valamit tönkretesz a mindennapi rutin, és elfelejtődik a szerelemért való mindennapos munka. De olyannal leélni egy életet, aki soha nem volt beléd szerelmes??? Neked nem párod van, hanem lakótársad.

Ez nagyon gáz. Totál igazad van, engem is összetörne ha ezt megtudnám a páromról.

Az a baj ezzel a helyzettel, hogy ha véletlenül találkozik valakivel akibe beleszeret, tutira megcsal mielőtt rávenné magát hogy elhagyjon a szerelemért mert még egy darabig rágódni fog azon hogy: olyan jól megvagytok.

Egyértelmű hogy csak alibi nő vagy és nem ártana beszélned vele erről. Hogy megkérdezhesd miért van veled.

31/N

#14

De ehhez amit leírtál kb. olyan szerencse kell ami felér zsinórban 10 lottóötössel és alap beugró, hogy tökéletes személyiséged legyen és minimum átlagnál valamivel jobb külsőd (nem, nem a szokásos "legyél plázacica vagy idióta kondifiú" dolog)

Millióból egynek (azaz kettőnek) összejön. Többségnek ha megszakad se fog, mert a szerencsén múlik, hogy pont ott és pont akkor találkozzanak egyiknek se legyen maradandó sérülése az előző kapcsolataiból, ne legyen kekeckedő exbarát vagy barátnő, a családtagok se rühelljék a másikat stb.

Képtelenség.

Én meg nem hiszek abban, hogy az emberek csak és kizárólag egyetlen egy séma alapján működhetnek, mert ez baromság. Az embereket a saját életük formálja.

Aki 30 éven keresztül szerelmes, annak szuper. Gyanítom nem rúgott bele senki soha érdemben. Jó lehet.

De ez inkább a millióból egy.

Én szüleim is nagyon szerelmesek voltak. Aztán nagyon szerelmes lett apám más valakibe. Aztán megint más valakibe. És így tovább, 2 évente jött egy új életem szerelme. Anya szomorú volt, és csak nagyon sokára bízott meg újra másban. Nevelőapám kitartott mellette, pedig nem tűntek nagyon szerelmesnek. Csak amikor most így közel 20 év után visszatekintek a kapcsolatukra, akkor gondolom azt, hogy mennyivel boldogabb az ő kapcsolatuk, mint mondjuk apám mindenféle életre szóló szerelme...

Te ismered a férjed, de szerintem nem lehet mindenkire egyetlen sablont ráhúzni, és ha egyébként szerelmes lett volna beléd, az se jelent semmiféle garanciát, hogy akkor majd kitart melletted. Az emberek érzelmei és személyiségei árnyaltak és csak az egyént tudod összeségében nézni.

Ha pedig ennyire aggaszt a bejegyzés, beszélj róla a férjeddel. Hidd el a kommunikáció hiánya nagyobb gond lesz, mint a szerelem hiánya.