Azt hiszem, szerelmes vagyok az orvosomba. Tudnátok tanácsot adni?

Amikor 18 éves voltam (most 22 leszek) egy balesetben nagyon csúnyán megsérültem, ami a külsőmön a mai napig látszik, valószínűleg életem végéig fog is (a bőröm több, mint 10%-a égett meg, főleg a két karom). Nemrég pszichológushoz kezdtem járni, mert nagyon félek a tűztől (egy gyufát sem merek meggyújtani), illetve a magas hőtől és még sok más hasonló dologtól (pl. villámlástól is).

Tudni kell, hogy anyukám egyedülállóként nevelt fel, sosem volt tartós apafigura az életemben - amíg meg nem ismertem a mostani orvosomat, és itt kezdődik a probléma.

Egy nagyon kedves és intelligens férfi. Először idegenkedtem tőle, jobban szerettem volna, ha nő kezel, de nagyon hamar megkedveltem őt. Nagyon humoros. Mindig végighallgat. Szóval, azt hiszem, olyan, amilyennek egy jó pszichológust elképzel az ember. A gond az, hogy én egy ideje többet érzek. Próbáltam azzal áltatni magamat, hogy csak egy apafigurát keresek (említettem neki, hogy nem ismerem a vér szerinti apámat), de most már inkább azt hiszem, hogy beleszerettem.

Tudom, hogy ez kb. majdnem annyira tabu, mint egy tanár-diák viszony, mert én az orvossal szemben "alárendelt" viszonyban állok. Nem is szeretnék kezdeményezni, csak tanácsokat várok, hogy mit tehetnék most. Nem szeretném abbahagyni a kezelést vagy másik pszichológust választani (holott ez lenne a helyes, igaz?), mert mellette jobban érzem magamat. Ő sosem bizalmaskodik velem, csak egy-két dolgot tudok róla, de az épp elég: nem házas, tudtommal sosem volt, nincs gyereke sem. Tudom, hogy miket szeret. Egyszer, még nyáron, amikor szép idő volt, nem a rendelőben fogadott, hanem sétáltunk egyet, és vett nekem fagyit...

Össze vagyok zavarodva. Szóval, tudnátok tanácsot adni, és kérlek, ne oltsatok le! :)