Várjam meg amig ö is szerelmes lesz?

Kb fél éve váratlanul belépett egy srác az életembe, mint ahogy a tündérmesékben szokás. Elsöre hatalmas volt a vonzalom oda vissza, és egyszerüen csak értetlenül álltunk egymás elött, hogy ez hogy lehet, ez valami féle csoda.

A környezet amiben ez az egész zajlik/zajlott, az a munkahelyünk, olykor nyugiban a munkán kivül. Közös müszakok, együtt dolgozás, szünetek, minden egy hatalmas rózsaszin vattacukor felhö.

Már az elsö perctöl kezdve nem voltunk egymásnak közömbösek, ö is ezt állitja rólam, viszont menet közben derült ki hogy neki barátnöje van. Ez már akkor az eleján lesokkolt, hogy de akkor miért flörtölt velem ennyire intenziven? Végül is nem sokkal rá szét is mentek, itt próbáltam nyugtatni magam hogy nyugi, ez már nem lehet zavaró tényezö.

A hónapok teltek, ez a dolog elmélyülni látszott, le sem tudtunk egymásról szakadni, mindig beszéltünk, szép igéretek meg álmok, ahogy ez menni szokott.

Viszont ezek csak ilyen lóti-futi alkalmak voltak, valamiért sosem tudtunk rendesen mondjuk egy egész napot együtt lenni. Legutóbb is csak háritott amikor lehetett volna.

Testi kontaktus csak kétszer volt, de csak elöjáték.

A legutóbbinál nemet mondtam, késöbb rá kidurrant nálam egy bizonyos lufi, hogy akkor mi tulajdonképpen hogy is állunk egymással? Bevallottam hogy nagyon szerelmes vagyok belé, és most van egy olyan pont az életemben, amit megosztanék vele, de ahhoz tudnom kell hogy mi van.

Elismerte hogy udvarolt elég hevesen, viszont a hideg zuhany: ö nem is szerelmes. Fontos vagyok neki, meg nem akar elveszteni, de jelenleg nem tud többet érezni.

Itt nagyon össze roskadtam, dühös voltam azán inkább minden okot magamban kerestem, váltakoztak a hangulatok. De leginkább az, hogy elöször azt állitja nem szerelmes DE még lehet az. Hogy alapozzak egy ilyen válaszra? Vagy legyek türelemmel és várjam meg amig tényleg viszont fog érezni?

Nagyon fájt megtudni hogy ö igy érzések nélkül is simán lefeküdt volna velem, mert megkérdeztem. Hogy igy megcsókol, felizgat. Nekem ez olyan barátság extrákkal szitunak tünik, kövezzenek meg de nekem ilyen dolgok nem mennek érzések nélkül.

Felpuffant és csomó dolgot a visszájára fordtva rám szórt, hogy érezzem magam rosszul. Mert hogy én siettettem, sarokba szoritottam a kérdéseimmel, de hát ennyi idö után nincs jogom tudni mi van? Megmondtam hogy a kommunikáció hiánya okozta ezt az egészet, mert valahogy el lettek ezek kerülve, holott én már rég letisztáztam volna, csak féltem, és pont ettöl.

Lassan több mint fél év után ha nem alakult ki benne szerelem, érdemes még ezt remélni? Körülményektöl függetlenül, mert mindent lehet úgy alakitani hogy müködjön a dolog, csak kérdés hogy a másik erre mennyire hajlandó.