Érdemes így belevágni/vele lenni, hogy nem érzem, amit kellene?

Bukta. Ne menj bele ilyen kapcsolatba. Úgy sem fogsz megmaradni mellette hosszú távon ha nem is olyan amilyen férfit te keresel és nem is vagy belé szerelmes. Van pár ismerősöm akik elkövették ezt a hibát, az lett belőle, hogy tengődtek boldogtalanul max 1 évig, aztán végül rászánták magukat és szakítottak. Ezzel sokkal jobban megsebezték a másik felet is, meg nekik is rosszabb volt a lelkiismeretük.

Te most csak azért vagy ezzel a sráccal, mert nem vagy jól lelkileg. Csak gyógyszernek használod hogy érezd, hogy van melletted valaki. Hogyha jót akarsz neki (és igazából magadnak is) akkor már most megmondod neki, hogy nem tudod ezt így csinálni.

ÚRISTEN MINTHA SAJÁT MAGAMRÓL OLVASTAM VOLNA:DD

Mármint amúgy én valahol az extrovertált és az introvertált között vagyok, és nem érzem kellemetlenül magam új társaságban, de ahogy írsz, a stílusod, meg az aggályaid... Magamra ismertem. :D

A tapasztalataim azt mondják, hogy hogyha valaki megfog, az megfog. Ha csak szimpatikus, akkor csak szimpatikus, de valahogy belemászik az agyadba. Mondták nekem, olvastam is, hogy az igaz szerelem lassan alakul ki. Ezt el is hittem, meg nem is, belementem kapcsolatokba, mondván, hogy majd úgyis jön a szerelem... :D Aha... Hát sokkal több kell annál.

Vagy az van, hogy nagyon instant érzéseid lesznek, felrobbansz, vagy az van, hogy kellemes, kvázi csiklandós érzéseid vannak, és sokkal mélyebb. Amikor ránzel a másikra, és egyszerűen gyönyörködsz benne, ahogy beszél, amit mond, ahogy látja a világot.

Én is azt hittem, hogy kell az az érzés, hogy küzdjek egy srácért. De aztán rájöttem, hogy a franc akar taktikázgatni... Persze, kell az izgalom, de az annyiban is meg tud nyilvánulni, hogy lassítotok a folyamaton, de amúgy sokkal jobb érzés, amikor hagyod, hogy a srác "meghódítson". Valójában amúgy teljesen odavagy érte, de a nőies tartásoddal, kedvességeddel megmutatod, hogy "ki kell érdemelni" téged. :D Ezek szerintem nagyon cuki dolgok, ártatlanok, és izgalmasak. Nem játszadozásra gondolok... Deeee azt hiszem egy kicsit elkalandoztam.

Szóval amúgy ha tudod, hogy pontosan mit keresel a másikban, mik azok a tulajdonságok, amiket igényelsz, mik azok, amiket meg nem tudsz elviselni, nagyon egyszerű lesz az ilyen kérdéseket eldönteni. Szerintem ha ilyen erős kétségeid vannak, akkor nem hozzádvaló a srác. Vannak esetek, amikor egy nagyon introvertált ember passzol egy kifejezetten extrovertálthoz valamilyen csoda folytán, de engem nagyon zavart, amikor valaki mellettem folyton pattogott, és új emberek, és menni ide oda, kebelbarátságok, bbrrrr... De az is zavart, amikor valaki nagyon otthonülős volt, mert míg engem érdekelnek a művészetek, a pszichológia, és el tudtunk volna szöszmötölni bőven, beszélgetni, ilyenek, azért vágytam arra is, hogy néha kimozduljunk, és az nagyon ritkán valósult meg.

Szóval egyrészt érzem, hogy azért tisztában is vagy magaddal, meg nem is; tudod te is, hogy ez a fiú nem hozzád való. Ráadásul egy lelkileg megterhelő kapcsolatból léptél ki... Hagyj időt magadnak, vázold fel pontosan, hogy mit vársz el egy kapcsolattól, és ha ezt megtalátad, akkor olyan világosan fog virítani előtted, hogy "IGEN, NEKEM Ő KELL", hogy nem fogod nem észrevenni. A megfelelő időben, a megfelelő helyen, de hidd el, jönni fog, és tudni is fogod, hogy ez olyan.

Bocsi a regényért :D

22/L

Határeset.

Nagyok ezek a különbségek, de eddig mindig rosszat választottál.

Szerelem nélkül mondjuk nem kéne erőltetni, meg ilyen friss sebekkel sem, de kicsit nyithatnád a konfortzónád határait, ha megy!