A fiúk/férfiak is álmodoznak a szőke hercegnőről?

Elég szánalmas ez a kérdés. A kisfiúk nem néznek Disney-hercegnős meséket, úgyhogy légyszi, mint nő, hagyj védjem már meg a férfitársadalmat, hogy legalább csinálj belőlük b..zit, hogy azt hiszed, hogy ők a Disney-hercegnős dolgokat várják a lányokban.

A legtöbb pasi inkább a vörös és a fekete démont keresi, mint szexualitás. Aztán van, akinek a barna a zsánere, a szőkét a butához, az ostobához hasonlítják, még a viccek is, tudod, a szőke nős viccek.

"Csak mert azt vettem észre, hogy azokba a lányokba lesznek nagyon szerelmesek, akik amellett, hogy nagyon szépek, még ártatlannak tűnők is. "

Én saját magam cáfolom. Párom nagyon szerelmes belém, de attól, hogy szeretem a fehér színt (a fehér az ártatlanság és a tisztaság jele is) egyáltalán nem tűnök is félénk ártatlannak. Épp ellenkezőleg, nagy szájú vagyok, de belátom, hogy mikor maradjak csendben.

"Még az is eszembe jutott, hogy a pornóipar miatt esetleg laza erkölcsöt társítanak a férfiak a szexualitását élvező nőkhöz és onnan kezdve nem tudnak szerelmesek lenni, mert tudat alatt a kur..vákra asszociálnak ilyen esetben?"

Ez is b..romság.

jav.:

"hogy legalább NE csinálj "

Én már a szerelemben mint olyan nem hiszek. Persze régebben, naiv álmodozóként még hittem, szentimentális tizenéves lehettem.

De azóta felnőttem... Sok dolog lemorzsolódott és veszett el talán végleg a múlt árnyai között...

A szerelem sem más, mint egy kitalált-idealizált érzelem ami sosem létezett, mert annak vélnek az rosszabb esetben sima szexuális vonzalom, jobb esetben vagy az újdonság varázsa vagy pedig valami egyéb olyan dolog, mint a rajongás, egymásra utaltság vagy a megszállottság.

De egyik sem egyezik meg azzal a "szerelemmel" amit annak tartanak. Az sosem létezett, egyik korban sem. Van érdekkapcsolat (nem pénz és vagyontárgyak mentén, bár előfordul az is, hanem akármi lehet ez, érzelmi alapú is "ő mindig ottvan és megvéd, bármikor fordulhatok hozzá" kihasználások stb.), vagy társadalmi megköveteltségeken alapuló (általában középosztálytól felfelé általánosan elvárt a család, amit a többség egy olyan társsal valósít meg akivel ugyan szerelem nincs, de jól működnek együtt, célok hasonlóak stb. - ebből lesznek az átlagházasságok amikre a külső szemlélő "de szép pár"-ként hivatkozik és ezres sereg gyűlik össze az aranylakodalmukra. Rosszabb esetben a Rém rendes család-modell valósul meg, lásd még "Házasodj meg fiam, legyen kit szidni (aki korán kell több ideje marad inni)" 'bölcsességet' ahol ugyan egy házban élnek, de max a gyerekek tartják össze őket - sanszos hogy az egyik fél - a jellemre inkább kockáztató - lelép majd.

Summa summarum, gyerekként még én is hittem a meséknek, de én egy elég szentimentális kisgyerek voltam, pár dolog még megmaradt, se sokat keményítettek rajtam az évek. Kapcsolatban már nem is gondolkodom, és nem azért, mert esetleg nem lehetne, hanem azért, mert abban mindenki csak sérülne, nem lenne jó vége és elképzelni nem tudom hogyan élnénk együtt.

Maradnak az álmok, ahol viszont van egy "szerelemem", de ő is csak egy idealizált jellem (érdekes, hogy külsőre átlagos (nem "filmes átlagos", hanem utcai átlagos)). De az álmokban nincsenek meg azok a tényezők amik az életben alapból lehetetlenné teszik a "szerelem" létezését, mint:

Családtagok

"Exek"

Az ember mindig változik tényező

Betegségek

A kor és az idő

És még vagy 5000 dolog ami miatt a szerelem eleve nem lehetséges. Mármint a klasszikus értelemben vett szerelem, ahol mindkettő fél azonos mértékben szerelmes, szóval a "egyik fél hősszerelmes a másik meg elfogadja" nem érvényes. Szóval az ilyen Gomes Addams meg Marge Simpson jellegű szerelmesek is kilőve.

Fájt az igazság úgy látom. Nem álltok még készen erre. Marad a habos-babos kamuvilág, de majd felébredtek. Mindenkire ez a sors vár, bár van olyan ostoba aki még ötvenen felül is elhiszi a meséket.

A társadalom beteg.

#9

Hallgatlak, mond szerinted mi az. Te azt látod, hogy az a szerelem amit a könyvek írnak létezik? Kölcsönösen? Idióta körülményeket teljesen kizárva, mint bunkó rokonok, pofátlan exek, anyagi helyzet és az ember-mindig-változik tényező?

A pontozások meg régóta olyanok mint mikor a tömeg megdobál valakit, mert "nem tetszett amit mondott" és nem az őszinteségről szól.