Hány évesnek kell lennem, hogy komolyan vegyenek a nők?

#4

Nem szoktam szorongatni meg feszült lenni. Lehet, hogy ez így írásban nem jön nagyon át, de hidd el a valóságban sokszor még a legstresszesebb helyzetekben is meg szoktam őrizni a hidegvérem és ritkán idegeskedem. Középben is többször volt olyan, hogy felelések, dolgozatok előtt mindenki idegeskedett meg ádázul lapozgatta a füzeteit, de én csak békésen néztem ki az ablakon a fákra és madarakra és csodáltam a természetet, sokkal nyugodtabban ültem később le az aztalhoz mint a többiek. Egyszer oda is jöttek megkérdezni: „X, te nem idegeskedsz?” erre én: „Nem, miért az segítene?”

Ami meg az illeti, hogy haragszom-e a világra. Nos véleméynem szerint, ameddig ennyi éhező és szenvedő ember van úgy, hogy mellette mások meg ennyire dúskálnak a vagyonban és más emberek szenvedéséből élnek meg addig szerintem akiben mustármagnyi lelkiismeret van, az haragszik a világra, amiért az így működik.

Az összes tanácsot igyekszem megfogadni. Csak a gond az, hogy a legtöbb sablonos és redundáns információkat tartalmaz. Vannak olyanok is amiket meg azértnem tudok megfogadni, mert eleve eszerint éltem az életem. Néha meg egymással ellentétes tanácsokat kapok. De ettől függetlenül ne kíméljetek, írjatok csak le mindent, hátha valami újat és hasznosat ír valaki. Nem vagyok sértődékeny sem érzékeny, inkább a kényelmetlen igazságot akarom mint a megnyugtató hazugságot.

#6

Életem nagy részét nők közt töltöttem. Leszámítva a közdősport, és egyéb edzéseket nagyrészt nők közt szoktam lenni. Általánosbanévekig én voltam az egyetlen fiú az osztályban, mindig is döntően lányos osztályban voltam. Munkahelyeimen is többnyire nőkkel dolgoztam stb. Egyáltalán nem vagyok stresszes ha nők közt vagyok. Egy csomó olyan dolgot is értek a nőkkel kapcsolatban, amit más férfi nem.

Alapvetően a beszédtémát a másik ember igényeihez mérve szoktam igazítani. Ha látom, hogy a másik is olyan, hogy lehet vele a Rendszer hibáiról beszélgetni, akkor nem kímélem magam, de ha nem ennyire filozofikusak, akkor hanyagolom a témát és helyette mondjuk a divatról vagy horoszkópról beszélek...

Nem tudom te vagy-e az akire gondolok, de ha igen akkor pl azt megfogadtam, hogy nem mindig tűröm bele a pólót a nadrágomba...

#8

Azért szoktam alapvetően idősebbeknél próbálkozni, mert azokkal sokkal jobban szoktam kijönni, velük mintha jobban megtalálnám az összhangot. Meg számos más okok is van erre, de most nem vázolom mind fel. De ahogyan észrevettem ez fordítva is igaz, azaz mintha az idősebb nőknek is jobban bejönnék.

„(...) szerintem ezt az irányt hanyagold egy kicsit, és inkább indulj el a hagyományos úton.”

Igazából én mindenfelé bepróbálkozom. Néha a leglehetetlenebb helyeken is. Értelemszerűen hagyomásonyos módon is próbálkozom. De sajnos elég elkeserítő a helyzet, amikor a nők döntő többsége már foglalt, akik meg nem azok meg azért nem mert eleve nem akarnak kapcsolatot, és olyannal, aki nem nyitott az ismerkedésre igencsak nehéz bármit is kialakítani...

„A stílusra is figyelj oda”

Ok. Erre majd odafigyelek. De az biztos, hogy van egyfajta Nietzsche-i hangnemem.

„a viszontválaszaidban is tudatod a válaszolókkal, hogy te mindent jobban tudsz”

Azért nem mindent :D De vannak olyan dolgok, amiket TÉNYLEG jobban tudok itt másoknál (pl iszlám).

De nem is lenne probléma azzal ha nem értenek velem egyet, ha érvekkel alátámasztva logikai úton megcáfolnának. Mert akkor elismerem, hogy tévedtem. De ilyen sajnos ritkán van, mert nagyrészt csak személyeskednek és sokszor még alap dolgokkal sincsenek tisztában.