A párkeresés terén régen is ilyen farkastörvények uralkodtak, hogy a kevésbé sikeres férfiaknak kb nulla esélyük volt barátnőt szerezni, vagy csak most van ez?

Valami igazságalapja a filmeknek is van. Főleg egyes filmeknek...

Nézd meg voltak teszem fel azok akik színházba jártak ezek módosabbak voltak, vagy estélyekre, azok ott ismerték meg egymást, a falusiak akik mezőn dolgoztak nők és férfiak is azok meg ott ismerték meg egymást.

A saját rétegeikben.

Kevés olyan nő volt akit elvett a mezőről meg a parasztházból egy gazdag tehetős úr.

Nem lesz szimpi, amit mondok, de nem a gazdagságon meg hasonlókon múlik ez általában, én azt tapasztaltam. Sokkal inkább azon, hogy mennyire jófej, mennyire szórakoztató a másik és mennyire jó partner vele folytatni közösen az életet.

Nyilván ebbe beletartozik az is, hogy anyagilag amennyire lehet, ne hátráltasson és ne vigyen a kapcsolatotok nyomorba és adósságba, ha már szingliként sem volt ilyesmire gondod, de amit látok magam körül, az az, hogy anyagiakra, papírra és nagy karrierre való tekintet nélkül átlagos (nem lezüllött, átlagos munkával, anyagi helyzettel stb.) élő emberek simán találnak párt, ha normálisan viselekdnek és az ember jól érzi magát mellettük. Nyilván számít az ápolt külső és az, hogy a másik vonzzon, de a nőknek sokkal többet számít az, hogy meg tudjatok lenni együtt és el tudjatok indulni az életben együtt. Hogy ne unatkozzon, ne kapja a hisztit meg a viszonzatlan elvárások teljesítésének súlyát hálátlanul, de legyen a másik egy besavanyodott, hanem legyen jó dumája, tudjatok dumálni egymással bármiről, tudjon melletted gondtalanul szórakozni.