Éreztétek már értelmetlennek magatokat egyedül?

Nem. Mindig el tudtam magam foglalni egyedül is.

Nem társfüggő vagy, hanem megfelelési kényszertől szenvedsz.

Én most jelenleg kapcsolatban is annak érzem magam, pedig pár hónapos...

Hidd el, nem "valaki" kell, hanem annál sokkal több..

Utóbbi két hónapban én is így éreztem magam.

2018 őszén volt utoljára kapcsolatom, utána egy egész éven át semmi. De igazából jól elvoltam egyedül, sőt, kellett az az évnyi egyedüllét. Utána kezdtem el ismerkedni egy lánnyal pár hónapon át, azt hittem vele lehet valami komoly, de nagy pofára esés lett a vége. Akkor éledtek bennem fel ugyanezek a gondolatok amik most téged is gyötörnek. "Már családomnak kéne lennie", "szeretnék már valakit", stb. Gondolom azért mert a lány után beteljesületlen vágyaim maradtak.

Aztán így két hónap elteltével kezdem magam megint jól érezni egyedül, és ezek a gondolatok is egyre kevésbé vetődnek fel a fejemben. Szenvedős egy időszak volt de már nem érzem értelmetlennek. Csak talán néha kicsit üresnek.

"Már családomnak kéne lennie, és boldog párkapcsolatban élni."

Azért hiszed ezt, mert tévesen azt hiszed, hogy az életnek van egy előre meghatározott forgatókönyve. Be vagy programozva a társadalom által, amelybe beleszülettél.

Elárulom; nincs semmilyen előre meghatározott forgatókönyv, ami szerint az életednek alakulnia kéne. Ha soha életedben nem lesz párkapcsolat, akkor se leszel különb azoknál, akiknek van.

Szerintem is olyan 30-35 a határ, mert egy teljesen idegen emberrel a 0-ról családalapításig felépíteni egy kapcsolatot, közös életet nem pár hónap.

De azt hiszem, nem így érdemes gondolkodni. Inkább azt kell látni, hogy szerencse kérdése az egész. Lehetsz te akármilyen, ha nem találkozol a megfelelő időben azzal, akivel kell, akivel passzolsz... A kapcsolatok (és a családok) nagy része emiatt szr. És ha valami, akkor ez az igazán értelmetlen: jobb híján belemenni és benne is maradni valamiben, ami nem jó, tönkretéve egy-két-több gyerek életét.

Bölcsebb dolognak tartom az elfogadást és a megbékélést, akármennyire is nehéz.

Egyedül egész jó. Én nagyon sokat fejlődtem akkor. Senkinek nem kell megfelelni, sem alkalmazkodni. Csak én vagyok magamnak. Többet sportoltam, mindenre több időm volt.

Nekem hiányzik azért. De a kényelem is jó.