Mit tegyek ha nem találok barátnőt? Ennyire nincs szüksége rám a világnak?

Érzem, hogy egyre jobban eltorzul a személyiségem, agyamra megy a kiéletlen vágy. Lehetetlenségnek érzem a becsajozást. Bárhova megyek, mindenütt párban vannak már a lányok, mindenkinek van kapcsolata, akinek nincs, azs se akar semmit, mert olyan k**rva óvatosnak kell lenni, nem szabad ismeretlenekkel ismerkedni, vagy csak szimplán nem kellek neki. Senkinek nem kellek. Egész életemben az volt az érzésem, hogy soha nem vagyok elég jó. Miközben már kb. minden ismerősömnek van párja. De nekem nem lehet. Lábfetisiszta vagyok. Aki nem érti, annak elmagyarázom, hogy ez azt jelenti, hogy nekem olyan meglátni egy meztelen (vagy harisnyás) lábat, mint másnak egy meztelen mellett. Elmegyek egy szórakozóhelyre, ahol a lányok leveszik a cipőiket, és érzem, hogy megőrülök. Mintha meztelen lányokat látnék. Ha a társadalom többségét érintené ez, már rég törvényileg szabályoznák, és közszeméremsértésnek tartanák ezt, de nincs olyan szerencsém, hogy a többséghez tartozzak. Úgy érzem, megvert ezzel az isten, és senki nincs rám tekintettel. Egyetlen kívánságom lenne, hogy találjak egy lányt, akinek bejövök, és bejön nekem, és partner ebben, és legyen egy pár jó évem, amikor kedvemre kényeztethetem, és elmerülünk a szexuális élvezetekben. Egyszóval, kapjam meg azt, amit mindenki más. De azt nem, azt sosem kaphatom meg. És azon kapom magam, hogy kezdek úgy gondolkodni, mint az incelek, az amerikai lövöldöző őrültek. Egyre inkább meg tudom érteni őket. Mert a társadalom ki**szott ignoráns az iránt, aki segítségre szorulna, aki valami miatt nem képes kiélni a vágyait és egyre jobban belegabalyodik. Én már ott tartok, hogy kezdek megőrülni. Érzem, hogy egyszerűen nem kellek a nőknek, de talán senkinek se. Egy alapvetően vidám, humoros, impulzív, izgalmas, érdeklődő személyiség vagyok, az utóbbi időben lettem ilyen, mert megőrjít az, hogy mindenki megtalálja a párját, csak én nem.

Hol? Hol kéne keresnem? Elmentem egy gólyabálra, ahol sok a lány. Tudjátok, mit csinálnak? Egymással táncolnak. Véletlenül se fiúkkal. Akinek van párja, az azzal táncol, akinek nincs, az a barátnőivel. Egy idegen fiút elvből elzavarnak. Máshova ha megyek, szakkörökbe, sportolni, bárhova, ott is mindnek van valakije, vagy nem akar tőlem semmit. Lehetetlennek érzem nőt szerezni. És miben kéne reménykednem, ha még nem volt kapcsolatom 26 évesen? Miért ne legyek incel, miért ne kezdjek el őrjöngeni? Én mindent megteszek, az élet meg csak büntet és büntet és büntet. Akkor én miért legyek rendes, miért ne rúgjam fel a rendet?