Tudom, hogy rengeteg az ilyen kérdés, de vajon miért nem volt még soha senkim?

Nem vagyok előítéletes, és nem túl nagyok az elvárásaim. Tudom, hogy legalább annyi fantasztikus fiú és férfi mászkál odakint a nagyvilágban, mint amennyi a bunkó, tiszzeletlen és agyatlan, sőt.

Csak az van, hogy engem csak és kizárólag az utóbbiak találnak meg, ha a barátságon kívül másról lenne szó.

Olyan, mintha csak ők mernének odajönni hozzám, vagy én nem tudom mi lehet.

Nagyon leviszi az önbizalmamat, mert azt érzem, hogy a jó embereknek én nem vagyok elég jó, csak azoknak, akiket csak a testem érdekel. Hogy nem érdemlem meg a szuper embereket, csak a gerinctelenebbeket kvázi a maradékot.

Csomó megjegyzést kapok ilyen srácoktól, illetve sokszor érzem, hogy megbámulnak, és több ilyen srác is nyomult rám, mert állítólag jó testem van, vagy mi, meg aranyos / jó csaj vagyok, ezek közül a kategóriák közül válogathatok kb.

Akiket én érdeklek, azok mind iszonyatosan tiszteletlenek, és sajnos nagyon nagyon buták is, és semmi érzelem nincs bennük, vagy nem mutatják, csak vagánykodnak és azt hiszik, jól esik nekem, ha jó csajként bánnak velem és próbálnak lekezelő stílusban felszedni.

Ami pedig ebben az egész szituációban a legabszrudabb, az az, hogy szerintem még csak nem is vagyok jó csaj, én legalábbis semmi ilyesmit nem látok magamon. Oké, nem vagyok sem kövér, sem teljesen lapos, és szép a bőröm, nagy dolog. Körülbelül ennyit tudok felmutatni, nem igazán vagyok odáig magamért ebben a tekintetben. Nagy jóindulattal talán csinosnak lehet nevezni, de jó csajnak abszurd.

Viszont. Intelligens vagyok, művelt, empatikus, becsületes, figyelmes és kreatív, szóval egy jófej ember vagyok, akivel jól lehet beszélgetni és együtt lenni, na.

Persze legalább ugyanennyi vacak tulajdonságom is van, de a lényeg, hogy egyszerűen nem értem, miért azokat érdeklem, akiket ez teljesen hidegen hagy, és akiket a kinézetem vonz, ami ráadásul nem is annyira jó, és nem azokat, akik normálisak és a belsővel is foglalkoznak annyira, hogy aztán az alapján találják vonzónak a külsőt, nem anélkül.

Ráadásul én teljesen így vagyok vele, mármint konkrétan nem tudom eldönteni, hogy valakit vonzónak találok-e, amíg nem beszéltem vele, és ha olyan a belseje és kisugárzása, és akkor is tudok vonzódni az adott illetőhöz, ha úgy néz ki mint egy meztelencsiga és egy vattacukor keresztezése, (volt már rá példa).

Szóval, szerintetek? Mi lehet itt a gond?

Sosem volt még barátom, nem értem mi velem a gond, tényleg nagyon rosszul csinálok valamit valószínűleg.

18/L (tudom, nem vagyok még igazából felnőtt, de érettebb emberek válasza érdekelt, ezért írtam ide.)