Ateista, vagy kevésbé vallásos lányok, mennyire fogadnátok, vagy utasítanátok el egy keresztény fiú közeledését?

Egyszerűen nem illenénk össze. Vannak hívő barátaim, teljesen elfogadom őket, de egy párkapcsolatban ez túl könnyen és túl gyakran vezet(het)ne ellentétekhez. Főleg a gyereknevelés terén.

23/N

Szia, mielőtt válaszolnék leszögezném, hogy foglalt vagyok, tehát kizárólag a kérdésre fogok reagálni. :) Én ateistaként ismerkedtem már vallásos fiúval, és maximum azt verte ki a biztosítékot, amikor azt mondta, hogy szex csak a házasság után. Nekem, ha egy pasi azt mondaná, hogy "drágám elmegyek templomba, majd jövök", de nem akarna megtéríteni, szerintem el tudnám fogadni.A gyerekek, ha később lennének tőlem eldönhetnék, hogy érdekli-e őket a vallás vagy sem. Én el tudom fogadni a másságot egészen addig, amíg az életemet nem befolyásolja.

25/N

Alapvetően nincs bajom a hittel sőt tisztelem aki tud valamiben hinni. De hogy velem Istentől mint létező lényről és a bibliai mesékről beszélgessen valaki főleg rendszeresen az esélytelen.

El tudom fogadni valamilyen lény létezését de a keresztény hitvilág Istene nem szimpatikus és nem realisztikus a számomra.

A gyerekeim mindenképp fognak hittanra járni ha lesznek de nem fogom őket templomba cipelni ha nem vágynak rá és egyetlen tanítást se vagyok hajlandó lenyomni a torkukon. Az egyének hite és annak tisztelete fontos (minden hit legyen az keresztény mohamedán wicca vagy akarmi) de kényszerből nem lesz hívő a gyerekem.

Innentől gondolom egyértelmű a válasz.

Soha nem kezdenék olyannal akinek tényleg fontos a hite. Mert se a szertartásokkal se a szokásokkal se az egyéb csinnadrattával nem értek egyet.

Szia!

Én nem vagyok annyira vallásos, nem járok templomba és Istentiszteletre, de meg vagyok keresztelve és hiszek Istenben és Jézus Krisztusban is. Bibliát is szoktam olvasni, az Újszövetséget főleg. A kérdésedre válaszolva, én személy szerint nem utasítanék el egy hívő keresztény férfi közeledését (Van párom ő szintén hívő) és nem is akadályoznám a mindennapi hitéletében.

Szerintem ne add lejjebb a várakozásaidat, mert te is akkor tudnál tökéletesen kiteljesedni és megélni a elgbelszőségesebb szerelmet, ha vallásos lánnyal állapodnátok meg egymás mellett.

Én agnosztikus vagyok, és nem kezdenék el ismerkedni ilyen gondolkodásmódú férfival, mert nekem más világszemlélet vonzó.

Nem értem a kérdésed. Az a kérdésed, hogy probléma-e nekünk-e ez, aztán 8 sorban azt taglalod, hogy te amúgy igazán keresztény vagy, meg a gyerekeid is annak nevelnéd, aktívan éled a vallásos életed, és hogy ez neked FONTOS. Szerinted kinek fontos a kereszténység, és akarja ezt tovább vinni? Valószínűleg egy másik keresztény ember. Miért nem lenne jobb akkor egy ilyen lányt találni?

Aztán az utolsó mondatod így teljesen fölös. Most szépen elolvasod azt amit írtál, és belátod az igényeid.

Ahogy neked ez fontos, nekem meg az volt fontos, hogy a férjem magába higgyen és önnön erőből oldjon meg mindent, ne pedig égi csodára várjon, és számomra oltári nagy hülyeségekben higgyen, és járkáljon heti 2x templomba, ott hagyva mindig egy ezrest a papbácsi zsebébe.

Tehát nem. Suba subához...

Én nem értem, keresztény férfiként miért kifejezetten ateista vagy kevésbé vallásos lányokat kérdezel? :o

Én hiszek Istenben, bár vallásos nem vagyok, templomba alkalmakkor jàrok, imádkozni szoktam. Kimondottan szívesen beszélgetek ilyen témákról (bát nagyon laikus vagyok benne, szóval inkább úgy mondom, szívesen veszem, ha valaki beszél nekem Istenről, vagy a hit hasznáról), de mélyen bele nem ásnám magam. Tiszteletreméltónak tartom, ha egy fiatal foglalkozik vele.