Autoimmun beteg férfiként hogy tudnék bármilyen (akár hasonló problémával küzdő) nővel ismerkedni? A krónikus beteg emberek hogy találnak párt maguknak?

Szerintem ne fogd a betegségre, hogy nem úgy gondolkodsz, mint a kortársaid.

A bátyámnál 19!!! évesen diagnosztizáltak autoimmun betegséget, amit először félre is kezeltek, majdnem belehalt, több nagy műtéten is átesett, 2 évig sztómazsákkal élt, mégis volt komoly kapcsolata huszon pár évesen is, és 26 évesen jött össze a feleségével, akivel már 2 gyerekük is van.

Attól hogy beteg, még ugyanúgy eljárt bulikba és ment fesztiválokra, nyilván vigyázott magára és a betegsége miatti "kritériumokat" betartotta, de azért fiatalnak megfelelően élte az életét. Mai napig eljár a barátaival 1-1 napra fesztiválra vagy összeülni, koncertre, és nyilván vigyáz magára, pedig a gyógyszereit ugyanúgy szednie kell minden nap és ügyel az egyéb dolgaira is (pl speciális étrend).

Ő a munkahelyén ismerkedett meg a feleségével, a nő kb a főnöke volt, mindketten rövid időn belül munkahelyet váltottak (nem egymás miatt, a munkahely volt sz*r), aztán összejöttek, és azóta is minden rendben, fesztiválozni jártak együtt meg nyaralni, kirándulni, aztán jött az első gyerek, ahogy nagyobbacska lett vele is kirándulni jártak, és most januárban jött a 2. gyerek.

Simán találhatsz magadnak párt, élhetsz normális életet.

Nekem is van, több is, nem kell ennek túl nagy figyelmet fordítani.

1. Befejezed az önsajnáltatást

2. Ha nem megy, elmész pszichológushoz, ő majd segít

3. Ismerkedsz nőkkel

4. Ismerkedésnél nem úgy kezdesz, hogy "szia, Pista vagyok, krónikus autoimmun beteg"

5. Ha kedvel egy nő, akkor valószínűleg a betegséged ellenére is kedvelni fog

Azért amikor már komolyabb gondot okoz a Bechterew, akkor gyakran már az 50-en is túl van az illető. Neked huszonévesen ez még inkább csak kellemetlenség, de ilyen korban pl. egy inzulinos cukorbetegség sokkal nagyobb macera minden téren és ők is találnak párt. Aztán ismerek szintén huszonéves SM-es és lymphomás embereket, na ott kezdődnek a gondok. És még nekik is sikerült párt találni... Te pedig tudsz segítség nélkül járni, sőt azon sem kell gondolkodnod, hogy pl. 5 év múlva vajon életben leszel-e.

Szerintem nagyon nem eköré kellene építeni az életed. A siránkozás mindkét nem számára taszító.

Ő gyerekeket akar, hogy legyen, aki gondozza majd, ha vén szaros lesz.

"nem úgy gondolkodom, mint a kortársaim akik habzsolják az élvezeteket, mert én ezt már annyira nem tehetem meg"

Tehát nem azért nem gondolkozol így, mert jó az értékrended, nem, hanem mert már nem teheted meg, hogy habzsikázd az életet.

Minden egyes kérdéseddel szánalmasabb vagy, és ennek zéró köze van a betegségedhez.