Ha nincsen facebookom, nem nagyon járok el (pláne a jelenlegi helyzetben sehova), és nem kedvelem a társkereső oldalakat akkor hogyan tudnék párt találni?

Erre nincs recept, senki sem tudja a tutit. De egy biztos: ha a négy fal között ülsz és gyakorlatilag semmilyen módon nem kerülsz kapcsolatba emberekkel, úgy nem fog menni.

Az én tanácsom csak annyi lenne, hogy menj ki a szobádból a világba és éld az életed, legyél nyitott, kedves, barátságos.

33N

Szerintem minden előttem hozzászólónak egy picit igaza van.

Nekem van facebookom, de kb. "üres", idegenek számára a nevemen kívül semmi nem látható, ismerősök számára sem sokkal több. Minden más stimmel, illetve 7 évvel idősebb nő vagyok. Hát így tényleg senki nem tud a létezésemről és a pártalálási szándékomról.

DE! Hiába mozdulok ki itthonról, ha csak úgy random mászkálok ide-oda egyedül, ugyanúgy nem történik semmi. Kéregetők, tukmálók és beteg fazonok szólítanak csak meg. Kell egy jó nagy adag szerencse az egészhez, hogy az élet hozza azt a "különös véletlen" helyzetet, ami által megtörténnek a nagy egymásra találások. Persze egyszerűbb, ha az embernek van lehetősége munkahelyen vagy baráti/ismeretségi körön belül, de nem mindenkinek van.

Úgy, hogy változtatsz a felfogásodon.

Te a mintapéldája vagy annak, aki imád maga elé tök felesleges akadályokat gördíteni.

Hát így, hogy teljesen sakk-mattot adtál magadnak, elég nehéz lesz még akkor is, ha lány vagy.

Én férfiként már azért pokolian nehéznek gondolom, mert nekem sincs Facebookom és bulizós sem igazán vagyok. Ilyen lett sajnos a világ. Bár tudnám a megoldást. Mert ezek a "járj emberek közé" nem megoldás. Mindenki a Facebookon éli az életét.

Mindenhol kialakult klikkek vannak, ahova akkor sem egyszerű bekerülni, ha te is a részévé válsz, mert ugyanoda mész dolgozni, ugyanoda jársz egyetemre, ugyanoda jársz edzésre.

A hagyományos, régi barátságok már kikoptak mindenhol. Igazából közösségek vannak, amik valami köré szerveződnek és ahogy az a valami megszűnik a közösségnek annyi is, vagy ahogy kilépnek belőle emberek (munkahelyet váltanak) már szintén nem férsz bele. Egy darabig még igen, de aztán már egyre jobban azt érzed, hogy pótkerék vagy.

Talán még vidéken valamivel jobb a helyzet, de ott meg kevesebb az ember és a behatároltabbak a lehetőségek.