Miért próbálnak egyesek lelkiismereti kérdést csinálni a társkeresésből?

Amikor az ismerkedés során egyre jobban kitűnt, mennyire más az értékrendünk, érdeklődésünk, stílusunk és még sok dologban különbözünk, szembetűnően nem illünk össze, szóvá tettem ezt. A fogadtatás nagyon rossz volt. Azzal érvelt, hogy ettől ő még jó ember, sok értékes belső tulajdonsága van és meg kellene jobban ismernem őt, nem pedig elítélnem. Na már most én egy szóval sem mondtam olyat, hogy rossz, vagy értéktelen lenne, vagy elítélném. Eszemben sincs, egyszerűen csak más világban élünk és azt tartom korrektnek, ha nem hitegetem a másikat. Mégis ilyen érzelmi zsarolás felé vitte el a dolgot, ami miatt még most is rosszul érzem magam. Mintha az, hogy elutasítottam egyet jelentene azzal, hogy rosszabbnak tartom magamnál. Ha pedig nem, akkor kötelező lenne összejönnöm vele.