Az alábbi esetben hogyan "kosarazzam ki", utasítsam el a srácot? (Hosszú, mert (számomra legalábbis) összetett probléma!)

Egyik munkahelyemen volt egy férfi munkatársam, 8 évvel idősebb, mint én. Eleinte annyit láttam, hogy igen zárkózott és sokan nem kedvelik. Aztán néha a csapattal eljártunk sörözni plusz egy irodába, egymás mellé kerültünk, így egyre többet beszélgettünk.

Jól el tudtunk dumálgatni és ne bombázóra gondoljatok, de számomra helyes.

Őszintén szólva azért nem estem bele már akkor, mert valóban van benne valami nagyon nem normális, valami személyiségzavar vagy nem tudom. Konkrétan az a gond, hogy az élet néhány területén (leginkább munka, de néhány más is) nagyon-nagyon merev, szabálykövető. Kirívóan az, egészségtelenül! Ráadásul ha úgy van, a másik szemébe mondja a lesújtó véleményét és az esetek 90%-ában még csak nem is a megfelelő stílusban. Emiatt munkahelyen a terület igazgatója és több csoportvezetője is elbeszélgetett vele. Ha jól emlékszem, az egyik csoportvezetőt (aki egy évvel korábban még velünk együtt dolgozott) meg is ríkatta, vagy legalábbis elvörösödve távozott.

Az utolsó időszakban egy rémálom volt vele együtt dolgozni. Volt, amikor naponta vagy naponta akár többször beszólt, megbántott, megjegyzéseket tett a munkamorálomra - vagy épp más kollégákat szidott nekem. Vagy épp a csoportvezetőt. Többször alakult ki jelenet is köztünk. Sok más mellett a felmondásom egyik oka volt ő.

Amikor épp nem túlzóan "szabálykövet" és nem oktat ki épp senkit, nagyon jófej tud lenni, nyitott, több téma is érdekli, viccelődik, szeret sportolni, kismillió féle programra vevő. Ezért fenntartottuk a kapcsolatot. Barátaimmal (mert neki nem túlzottan vannak, részint a merevsége, részint az eleinte túlzott zárkózottsága miatt) sokszor elmentünk túrázni, sörözni, bowlingozni, egyebekre. Kétszer-háromszor sajnos kettesben is voltunk valahol, egy alkalommal valaki lemondott egy progit és ő mentette meg a lefoglalt alkalmamat, más alkalommal egy csoportos chat-ben felvetettem valamit, neki volt kedve, de több jelentkező nem akadt.

Ez utóbbi most volt a napokban. A srác egyértelműen "rám hajtott". Régebb óta tetszem neki valószínűleg és ezt más is így látta, közölte is (mindenki előtt, egy sörözésen). Viszont most egyértelműen randikra hív.

Az a pláne az egészben, hogy én se vagyok százas, valószínűleg autizmus spektrumzavar és még más is. Tehát konkrétan két nemnormális...

Most semmiképpen sem akarok vele összejönni, mert amikor épp az élet valamely területén rájön a merev szabálykövetősdi, akkor nagyon mélyen meg tud bántani...

Ha mindketten elmennénk egy terápiára, ahol egyrészt a saját dolgunkat is megtanulnánk kezelni, fejlődnénk, másrészt... a másik nyűgjét is, akkor talán működhetne. Így viszont nem.

Viszont neki nincs "betegségtudata". Mindig az a meggyőződése, hogy neki van igaza. Nem érzi magát túl "merevnek".

Szóval tetszik, de így esélytelen, viszont mint barát, igenis számít nekem, ugyanakkor kissé tartok is tőle.

Nem tudom, hogy élőben beszéljek-e vele, de akkor mikor, hogyan (és félek is tőle)? Vagy levélben? De akkor mit írjak, mikor és hogyan?

Mit tegyek?

Kosaraztam már ki férfiakat, férfiak is engem. Viszont ez a helyzet szerintem nem átlagos. Jó, egyik se az. Viszont ez hatványozottan nem az.

Elmarta amúgy maga mellől a családját is (vagy épp a családja őt), a munkatársai se kedvelik, barátja is csak egy-kettő van.

Viszont ha akkor látnátok, amikor a barátainkkal páran túrázunk (olyanokkal, akik között már feloldódott), akkor azt mondanátok, hogy irigylésre méltó, milyen nyugodt, viccelődős, pozitív és udvarias, sokféle témáról tud beszélgetni és nagyjából nincs olyan program, amire nemet mondana.