Ha csomó ember szenved azzal a problémával, hogy nem azokat vonzza be akit vonzónak tart, csak azokat vonzaná be akikkel nem szimpatizál, akkor miért kell megalázóan hozzáállni a másikhoz amikor a pártalálás szerencsén múlik?

A párkeresés olyan, mint egy kaszinó vagy bejön valakinek a szerencséje vagy nem. Sokszor amikor valakinek elmondom, hogy társkeresési problémám van, akkor kioktatóan beszélnek velem, mert nekik mondjuk szerencséjük volt. Ilyeneket mondanak, hogy biztos magasak az igényeim, vagy valamit rosszul csinálok. Hogyha nem vagyok egy pszichopata, nem vagyok egy gyilkos akkor miért is bennem lenne a hiba? Miért is lennének magasak az igényeim, amikor nincsenek listás elvárásaim? Csak annyit várok el, hogy vonzónak találjam a másikat, és jól érezzem magam vele. Ez miért lenne magas? Úgy érzem, hogy tűt keresek a szénakazalban, de mások is ezt tapasztalják. Most akkor azok is mind hibásak lennének?

A kioktató hozzáállást azért tartom igazságtalannak, mert lehet hogyha mondjuk múlt héten jó helyen lettem volna jó időben, akkor már lehet megtaláltam volna a páromat. Ez így működik vagy bejön a szerencse vagy nem.