Díjaznátok ha egy férfi odalépne hozzátok az utcán ismerkedési céllal?

Sose szerettem az ilyet, mert nem értem a miértjét. Külsőleg bejövök neki, az egy dolog, de nem ismer. Semmit nem tud rólam. Nem tudja, hogy mik érdekelnek, milyen hobbijaim vannak, mire vágyom egy társban, milyen céljaim vannak az életben és lehetne még sorolni. Például ha egy póló alapján mondjuk egy megtudja egy kedvenc zenekaromat vagy filmemet az alapján már indíthat beszélgetést, mert könnyen közös talajra juthatunk.

A másik, hogy olyan emberhez kell odamenni, aki vagy valamilyen módon érdeklődik irántad (többször téged néz, rád mosolyog, közelebb megy) és nem olyanhoz, aki el van foglalva valami mással és észre se vett. Sose fogom megérteni, hogyha látják, hogy olvasok (vagyis nem szánok figyelmet a körülöttem zajló eseményekre és emberekre) akkor miért jó ötlet vállon tapogatni, hogy elmennék-e vele valahova. Jézusom, tíz másodperce azt se tudtam, hogy itt vagy (sőt, hogy létezel) és máris el akarsz hívni valahova?

Valószínűleg azért állok hozzá ilyen negatívan, mert nagyjából három srác fogadta el a nemet, a többiek mind elkezdtek faggatni, hogy miért nem vagy elkezdtek szidni, hogy akkor pusztuljak is el, ahol állok. Miért kell ku##nak nevezni, amiért nem szeretném megadni a számomat vagy mert nem érdeklődöm? Ezzel csak az bizonyosodott be, hogy semmit nem vesztettem.

Az a baj, hogy kevesen tudnak értelmesen és kulturált módon közeledni, pedig az ilyenekkel akkor sincs baj, ha a kiszemelt nő nem szeretne ismerkedni, hiszen akkor simán mennek mindketten tovább a dolgukra. Ha pedig a nő nyitott, akkor már tényleg a feleken múlik. Például a három normális srác közül kettővel akár el is mentem volna randizni, mert nagyon szimpatikusan nyitottak, csak addigra már volt barátom. Amikor ezt megtudták, akkor is kifejezetten jól reagáltak, így őszintén kívántam nekik sok sikert a továbbiakban.

21/L

Nekem sincs bajom a spontán ismerkedéssel, de az utcán nem azért vagyok, hogy meg se tudjak mozdulni az idétlen leszólítgatóktól. Ha ismerkedni akarok, azt az erre kijelölt helyen (pl társkereső, ismerkedős csoport) teszem vagy akkor, mikor szórakozom és/vagy amúgy is ismerkedős a helyzet, sok új emberrel (koncert, buli, egyetem). És mutatom annak jelét, hogy nyitott vagyok rá.

Akire rá sem nézek, az nem tudom őszintén, mit vár, főleg az utcán. Irtózom az ilyenektől. Meg attól is, hogy valaki nem is ismer, de már randira hív ahelyett, hogy spontán beszélgetnénk bármilyen ígéret nélkül. Az ilyen ember kétségbeesettnek és szánalmasnak tűnik.

Szerintem attól függ hogyan közeledik. Volt már tök jó tapasztalatom is, jót beszélgettem valakivel sőt találkozgattunk is utána, de volt hogy olyan ijesztő volt a srác meg amiket mondott hogy legszívesebben elfutottam volna.

22L