Szerintetek is intő jel, ha egy férfi úgy fogalmaz, hogy szívesen "besegít" a házimunkában?

"De mi meg pont ezt magyarázzuk, hogy igen mindenki tisztában van vele, hogy vannak akik mosolyogva cselédkednek, de ettől még mindig nem egészséges."

Erre írtam ám. Nem, továbbra sem az egészséges, amit te annak tartasz. Nem, továbbra sem beteg pszichésen, aki mást mer csinálni, mint te.

"Olvastam egy nőről aki krétát meg kavicsokat evett és ő ezt örömmel tette, ettől még nem lesz se normális, se egészséges dolog."

A kettőnek semmi köze egymáshoz.

A #40-es hozzászólásosnak sem.

Azt meg köszi, hogy a feltett kérdések többségére nem is válaszolsz. Sokat elmond arról, hogy te tényleg normálisnak tartod, amit művelsz.

#41

Fejtsd ki, miért nincs köze annak, hogy nők mosolyognak miközben kényszerből csinálnak valamit ahhoz, hogy nők mosolyognak miközben kényszerből csinálnak valamit. (#40)

Kíváncsi vagyok.

A "feltett kérdések többsége" az ugyanannak az ismételgetése, már meg lettek válaszolva. Vagy mire gondolsz pontosan? Lehet átsiklottam valami fölött.

Habzó szájú, maximum 60%-os válaszolónak írom: van egy FB csoport, Asszonysutyorgó a neve. Ott rendszeresen jönnek elő ilyen témák. Mindig akad valaki, aki kiírja, hogy ő mennyit dolgozik otthon, ő rendezi a gyerekeket, ő intéz el mindent, ő takarít, ő csinál kaját, de még az "ura" kéri a kezébe reggel a kávét stb. Panaszkodnak. Erre rendszerint megírják neki, hogy nem kötelező csicskának lenni, szóljon a férjének, hogy mozduljon meg ő is stb. Aztán mikor nem a várt együttérzést meg sajnálatot kapja, akkor jön ez az, de az én uram a legcsodálatosabb férj a világon, 15 éve együtt vagyunk, ma is csak őt választanám stb stb. Ott is mindig van pár sorstárs csicska, akik jönnek bevédeni a posztolót, hogy igen, ez az asszonysors, milyen édes teher, majd bezzeg ha kirepülnek a gyerekek, visszasírod, meg ha elhagyna a férjed hiányozna, hogy legyen kinek kedveskedned, lol.

Ugyanez megy nálad is. De mondtam, nekem ezzel aztán semmi bajom, még csak nem is rám tartozik. De ha valaki nyíltan panaszkodik, és a szemébe mondják az igazságot, akkor nem kell habzó szájjal személyeskedve pszichológushoz küldeni a másikat. Lehet ilyenkor kellene magunkba nézni.

Valahol megértem a lepontozott válaszolót, én imádok főzni, de ez nem azt jelenti, hogy tőlem el lehet várni ezt és számonkérni rajtam. Attól még ugyanolyan fele fele megosztás van, DE HA VAN KEDVEM!(és ez a lényeges pont), akkor leveszem a páromról ezt a munkát, mert én éppen most örömmel végzem HELYETTE. Ha épp elmegy a kedvem, akkor nem kérhet számon, hogy de te szeretsz főzni, ígérted hogy ma te csinálod helyettem, hát miaz, hogy mégse, mert itt én SZÍVESSÉGET teszek neki, amit nekem NEM MUSZÁJ.

Így is fel lehet fogni, de itt tisztázni kell, hogy a házimunka felesben van, aztán ha van kedved, annyit csinálsz helyette(vagy ő helyetted), amennyitől jól érzed magad, de ettől még nincs felosztva aránytalanul, csak te halál jófej vagy és élvezed, nem kérheti rajtad számon és nem lehet elvárás, attól még ugyanúgy az ő feladata, csak néha szívességként, ami neked is jó, ha valóban élvezed, megcsinálhatod helyette az ő munkájának egy részét, vagy ő a te feladatod egy részét.

Ha nem felezve van és máshogy beszélitek meg, mondjuk hogy ő csak a szemetet viszi le, minden mást te, mert te mondjuk kikapcsolsz takarítás közben, akkor téged számonkérhet az el nem végzett feladataid miatt, hiszen a házimunka egy alapvető kötelezően végzendő dolog. Ezért nem fair ez a rendszer, amit te írsz, mert nagyon könnyű vele visszaélni, pláne ha túlvállalod magad. Nem biztos, hogy vissza fog vele élni, de ilyesmire nem szabad esélyt adni, mert ha elillan a köd, olyanokat fogsz hallani, hogy "miért kell mosatlant hagyni a mosogatóban estére, a te dolgod megcsinálni, te akartad, te vállaltad, aztán most még sincs kész?" vagy "mi az, hogy ma nem főzöl, hát megbeszéltük, hogy szeretsz főzni, a te dolgod, én is végzem, amit megbeszéltünk, aztán nem tudok mit enni??"

Szóval a problémák megelőzése érdekében csak olyannal érdemes kezdeni, aki fair, akinek evidens, hogy neki is van kötelező egyforma mértékű része a háztartásban és rohadtul mázlista, ha a kötelező részébe néha besegít neki a párja, és ezt viszonozni is szokta.

Na meg még azért is éri meg, hogyha mindenki mindent csinál felesbe, mert így nem lehet lebecsülni a másik munkáját(ez leginkább gyereknevelésnél van). Akinek rutin mondjuk a munka, egy idő után unni fogja a rutinját, elégedetlen lesz, majd rá fog jönni, hogy anyuka csak otthon ül, elbabázik és de könnyű neki. Ellenben ha 3 napot egyhuzamban kettesben lenne a saját gyerekével, leesne neki, hogy a gyereksírás csak kis mértékben, rövid ideid tűrhető, hiányzik a pozitív visszajelzés, amit a munkahelyén megkap stb, szóval anyuka legalább annyira "szenved" nehéz neki és olyan értékű munkát végez, mint ő a munkahelyén, ha nem nehezebbet, nem fogja lekezelni.

Az elején még könnyű mindenkinek nem felezni meg nem intézni minden dolgot, az évek során válik mérgezővé és élhetetlenné a dolog, mikor a kocsi vizsgáztatását már megterhelőnek állítja be a pasi, de ha kipróbálod valójában csak otthagyja a kocsit amíg vizsgálják..

Szóval jó, ha mindkét félnek van tapasztalata a másik munkájával, így fogja csak tudni értékelni azt hosszú távon!

#43: "Fejtsd ki, miért nincs köze annak, hogy nők mosolyognak miközben kényszerből csinálnak valamit ahhoz, hogy nők mosolyognak miközben kényszerből csinálnak valamit."

Ez a mondatod mutatja meg igazán, hogy téged nem is érdekel, hogy más mit mond. Nem is vagy hajlandó felfogni. Oldalakon át arról írtam, hogy NEM kényszerből csinálja ezt mindenki. Aztán dobod a kukába és idevágod, hogy de, kényszerből.

Ez az a szövegértési szint, amiért egy alsóst is megbuktatnak. És ez az a szint, ami után felesleges bármit is írni.

A meg nem válaszolt kérdések pedig azok, amik mögött kérdőjel volt. Pl. hogy a te véleményed másokra erőltetését és mások lenézését normalizáljuk?

#44: Nálam mondjuk pont nem ez megy és pont nem erről írtam, de nem baj. Ha az asszonysutyorgóban vagy, érthető a dolog. Csak screenshotokat láttam arról a szörnyű csoportról, de gyakorlatilag a gyk. átlag női szintjét is láthatóan tökéletesen lefedi.

A habzó szájú jelzőt pedig miért rám írtad, amikor a másik fél csicskázott? Ja, a tartalom csak akkor számít, ha egyetértesz vele, ugye?

#46

Te nem fogod fel, hogy attól még hogy valakire rámondják, hogy "önként" csinál valamit, attól még nem biztos hogy tényleg ez a vágya.... ez ennyire elfogadhatatlan? :D

Pont ezért írtam Észak-Koreát, ott is abszolút "önkéntes" a mosolyogva parádézás a kedvesvezetőt ünnepelvén.

Szóval újra megkérdezem: miért nincs köze annak, hogy nők mosolyognak miközben kényszerből csinálnak valamit ahhoz, hogy nők mosolyognak miközben kényszerből csinálnak valamit?

"A meg nem válaszolt kérdések pedig azok, amik mögött kérdőjel volt. Pl. hogy a te véleményed másokra erőltetését és mások lenézését normalizáljuk?"

Basszus, ráerőltetem másokra hogy ne bánjanak házicseléd robotállatként az állítólagos szerelmükkel, skandallum! Legközelebb még a nemi erőszakot is ellenezni fogom én véleménynáci. :(

Akkor megtanul! Mindegyik képességet, amik a nők meg tudnak tanulni, a férfiak is képesek elsajátítani, és ugyanúgy fordítva!

Anyám, milyen életképtelen itt valaki..