Miért nem mondják el nekünk kamaszkorunkban, hogy a pártalálás azon múlik, hogy mennyire nagy eséllyel találunk olyat, akivel összeillenek a hozott traumáink és a szeretetnyelvünk?

Nekem a villamcsapas érzéssel annyi bajom van, hogy pl nálam ez egyenlő az önsorsrontó folyamatok beindulásával.

Az ilyen "kapcsolatokból" nálam sose sült ki semmi jó.

Elgondolkoztattál, mert 42 éves létemre én még soha nem jutottam el erre a felismerésre...bár meggyőződésem, hogy mi nők valahol ösztönösen ennek a mentén választunk párt. Én legalábbis mindig ész nélkül lettem szerelmes, nálam mindig villámcsapással kezdődött, aztán amikor felülírtam ezeket az érzéseket észből, abból soha nem sült ki boldogság.

Egyébként érdekelne konkrétabban, hogy szerinted miféle hozott traumák illenek össze? Mert ez nagyon bölcsen hangzik, csak jó lenne rá példát is mondani, mert tényleg kíváncsi vagyok, mit jelent ez a gyakorlatban?

A különböző szeretetnyelvben viszont nem hiszek. Mindenkinek szüksége van mind az 5 vagy X féle szeretetnyelvre, csak mindig az a domináns, amiben épp hiányt szenved. Én ebben hiszek.

#7: "Én kb mostanaban 27 évesen jöttem erre rá és értetlenül állok, aamikor látom, h9gy másoknál megvan az a rózsaszín cukormaz, amivel engem is hitegettek és nem tudom eldonteni, hogy azok az emberek burokban élnek vmilyen alomvilagban, vagy van, akinek osszejon csak úgy, valakinek meg nincs meg a képessége, hogy fejest ugorjon a rózsaszín ködbe. Mert tényleg azt gondolom, hogy nekem a képességem sincsen meg, hogy feltétel nélkül megszeressek valakit."

Látni kéne a kapcsolatot, hogy meg lehessen mondani, de két változat van. Már amennyiben két oldalúnak, kölcsönösnek látod a dolgot.

"A" változat (a gyakoribb): Az egyik fél nagyon jó színész és csak a másiknak vannak őszinte érzelmei (őszinte érzelem = hormonális változások az agyban, biokémiai reakció, amit szerelemnek hívunk, ami olyan, mint a drog és elvakítja).

Ennek nem feltétlenül kell aljas gonoszságnak lennie, én is voltam ilyenben és nem voltak rossz szándékaim a másikkal, pedig kihasználhattam volna, visszaélhettem volna a helyzettel, mégis inkább örültem a "kényelemnek", hogy nem kell azon aggódnom, hogy mikor csal meg, talál jobbat vagy a hátam mögött mit kavarászik, amikor késett biztos lehettem benne, hogy tényleg a busz robbant le, stb.

"B" változat: Kölcsönös a dolog. Ez olyan esetben gyakori, mikor mindkét fél baromi egyszerű és valami mindkettőjük számára nagyon fontos dolog, amiért mindketten fanatikusan rajonganak (itt ki is estek a racionális emberek) összeköti őket. Ugyanis a kapocs megteremti az összhangot, az egyszerűségük pedig elmossa a modern társadalomban lévő ellentéteket, hiszen mindketten ugyanarra az egyszerű életre vágynak, egyik sem különleges hópihe, aki önmegvalósítani akar (ami gyakran az önzőség útjára visz) se nem frusztrált önértékelési zavaros, aki a másikban csak az ellenséget látja. Olyan nyílt naivitással és őszinteséggel mennek bele a kapcsolatba, ami sokszor csak gyerekeknél figyelhető meg és már kamaszkor végén kikopik az emberből.

Ugyanez a naivitás pedig az életben hatalmas hátrányt és sebezhetőséget jelenthet.