Femcelek, ti elgondolkoztatok valaha azon, hogy azért vagytok egyedül, mert nem tárulkoztok ki mások előtt a múltbeli csalódások/önbizalomhiány miatt?

Tipikus femcel nem vagyok, mert volt már kapcsolatom, de most 2 éve egyedülálló vagyok, és igen, elég sokat gondolkozom rajta. Biztos, hogy a legfőbb oka annak, hogy nincs párom, az, hogy nehezen tudok feloldódni társaságban, szorongó vagyok, önbizalomhiányos, introvertált és néha kényszeres. Ez van, ezen próbálok változtatni, de nem megy könnyen, 18 évnyi totál elcs.ett nevelést nem lehet könnyen megváltoztatni, mert ez nálam főleg ebből ered.

Az más kérdés, hogy ez nálam nem jár remeteléttel (szeretek kimozdulni... amikor épp nincs covid :D) és aszexualitással. Vagánynak nem vagyok az, nem olyan a személyiségem.

Úgy vagyok vele, hogy jó lenne vki magam mellé, de csak azért, hogy legyen, nem kell. Ha jön, jön, ha nem, nem. Megtanultam vmilyen szinten egyedül is boldognak lenni és elfoglalni magam.