Miért tagadják, hogy a csúnya emberek valóban csúnyák, amikor köztudott, hogy mindkét nemnél az számít szépnek, akinek ez az EGYETLEN tulajdonsága elegendő az érvényesüléshez?

Szóval szerinted aki nem tud pusztán a külsejével érvényesülni, az csúnya, selejt, és csak megalkuvásban élhet. Hát jó... Az élet azért ennyire messze nem fekete-fehér a valóságban.

De foglalkozzunk az alapfelvetéssel:

Vannak valóban csúnya emberek, de legtöbb esetben inkább igénytelenség áll a dolog mögött. Nagyon-nagyon kevés annyira deformált ember van, aki a többiek 90+%-a szerint egybehangzóan valóban csúnya, és ezen se megfelelő stílussal, se ápolással, se megfelelő életmóddal sem tud változtatni.

De amúgy ennek most mi is az értelme? Ha elismeri egy rakat idegen, hogy vannak csúnya emberek, akkor annyival lesz több a világ, illetve te, hogy...? Vagy felmentést keresel a sikertelen életedre?

Általánosítás...

Leírod, hogy nem mindenkire igaz, de vannak ilyenek. (ez így van) Aztán leírod, hogy aki nem éri el ezt a "szintet" az alantas és selejt.

A te logikád alapján én is "alantas, selejt" vagyok, akinek csak huszadrangú kapcsolat juthat. Ezzel szemben van egy működő párkapcsolatom már lassan 5 éve, amiben mindketten szeretjük egymást. ha felszínes idióták lennénk, akkor ennyi idő alatt bőven lett volna alkalom lelépni mással.. A titok az, hogy olyan társat találj, akinek hasonló az értékrendje.

Nem azt mondom, hogy nem számít a külső, mert igen, számít az is. De nem csak ez a két véglet van, hogy undorító külső, meg magazinból előjött szépség. A kettő között nagyon sok átmenet van. Még én mondjuk nagyon szívesen meghagyom ezeket a fogkrémreklámba illő szépfiúkat a tipegő cicababáknak, nekem nem az ilyen férfiak jönnek be. Szóval számít a külső, de az viszont relatív, hogy kinek milyen a zsánere.

5: Nem, baromira nem ugyanaz, mert ez annyit tesz, hogy a csúnya emberek legnagyobb hányada tehet arról, hogy csúnya. Egy önmagára igénytelen, gyenge akaratú, esetleg még pluszban beteg (akár anyagcsere, akár bőrbetegség, miegymás - miközben a tünetek enyhíthetők, kezelhetőek lennének) ember miért lenne vonzó?

Szóval, ha nem repül a sültgalamb a szádba, akkor nem is érdemes semmit sem tenned, inkább megdöglesz egyedül, sikertelenül, boldogtalanul? Ez is egy hozzáállás, bár számomra nagyon visszataszító, mert sose lennék olyan emberrel, aki nem képes az akadályokat kezelni, és fejlődni.

Nem vagyok kirakatbaba, nem vágyom arra, hogy mutogassanak, mint valami cirkuszi attrakciót. Harmónikus kapcsolatra vágyom, ami nem külsőségekről szól, hanem boldogságról, támogatásról, szeretetről. Nyilván ne titkoljon rokonok, barátok elől, de ha nekiállna parádézni velem/mellettem, biztos elbeszélgetnék vele a normális, emberi viselkedésről. Ha pedig nem változtatna ezen az olcsó, proli szokáson, inkább javasolnám, hogy mutogasson mást mostantól.

De akkor tessék: csúnya vagy, és ezért szar az életed, nem is értem, minek éled. Most már jobb? Ahelyett, hogy tanulnál valami értelmeset, beszélgetnél a barátaiddal (ha nincsenek, akkor esetleg ismerkednél, és kialakítanál egy baráti kört), inkább játszod a tehetetlen nyafkát. Igazán vonzó. És szexi.

Nem.