Mit tehet egy nő, ha 30-hoz közel már családot szeretne, de nincs szerencséje a szerelemben?

Volt tartósabb párkapcsolatom, de ismerem magam, nem voltam elég türelmes és nyugodt.

Ez annak az oka volt, hogy én álltam a pasi számára az utolsó helyen, pedig sokszor próbáltam vele megbeszélni.

A végén belefáradtam.

Évekről volt szó...

Így utólag visszagondolva, lehet ő volt az egyetlen esélyem arra, hogy valóra váltsam a vágyaimat. Szerettem őt, nagyon is, de nem akartam kitenni egy gyereket annak, hogy az apja ne törődjön vele.

Mint utólag megtudtam, a pasi retteg a felelősségtől a mai napig.

Én meg attól félek, hogy megint rossz ajtón fogok kopogtatni...

Nem őt sírom vissza, csak a lehetőséget, de egyedülálló szülő nem szeretnék lenni, ezért szakítottam vele.

Ha nem állna mellettem a párom terhesen, akkor inkább lemondok a gyerekvállalásról.

Igaz nőnek sem érzem magam így, de legalább nem szenved miattam senki.