A nőknek a "nem ő a kiválasztott" is fájdalmas annyira, mint a férfiaknak az elutasítás?

Igen nagyon rosszul esik.

Amikor látunk valamit a pasiban ami megfog a lényében.

És az érzés, hogy ő nem látja bennünk semmit.

Mert a másik szexibb, vagy csak nagyobb a cicije. Ki tudja.

Igen akkor hirtelen nagyon leértékelve érezzük magunkat.

Férfiként sosem zavart az elutasítás.

Egyrészt van/lesz másik nő, ráadásul nem én, hanem a nő veszít a dolgon, ha elküld.

3# csak szerinted veszít, ha elküld :D

Ha tényleg veszítene, nem küldene el.

Szerintem a nőknek is ugyanúgy fáj a visszautasítás. Mindkét nemnek fáj, hogy nem ő kapja meg azt, amire vágyik vagy akibe szerelmes.

#4: Hááát, azért van, hogy tényleg tudni lehet, hogy veszít a másik. Nekem 2 olyan nő volt az életemben, aki lekoptatott, aztán utólag próbálta magát visszakönyörögni. Egyszerűen olyan szintű figyelmességet kaptak, amit más férfitől nem. Egyikük még most, évekkel később is bármikor ugrana, ha szólnék neki.

Szerintem ennek az az oka, hogy nagyon felszínesen ismerkednek az emberek. Nem is tudják, hogy mit adhat a másik.

Ez most komoly kérdés, vagy vicc? :D

Gyakran gondolok arra, hogy a szappanoperákat leszámítva a férfiaknak az éhségen, fáradságon és agresszión kívül nincsenek érzései, de a magam részéről 40+-os nőként teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nincs annál ocsmányabb érzés, mint amikor az a sok minden, amit adni tudnék, nem kell a kutyának sem, mert nem vagyok elég vonzó.

Nem is az a legrosszabb, amikor valaki kedvesen beszél, és a barátjának nevez (kvázi az is elutasítás, hiszen nem nőként tekint rám), hanem az, amikor végigmér, és közli, hogy nem vagyok elég jó hozzá.

Ezt egész egyszerűen nem bírom elviselni. Pont épp elégszer kaptam már meg ahhoz, hogy visszavonulhassak.

A legegyszerűbb utat választottam. Lemondtam az illúzióimról, és elfogadtam, hogy ez van.

NEM nézek egyetlen férfi szemébe sem, vagy ha igen, akkor egyértelműen éreztetem, hogy "ugyan már, csak nem gondolod, hogy az én adottságaimmal bármit is várnék tőled?"

A magam jószántából NEM keresem senki férfiember társaságát, nem nyúlok egyikhez sem, nem nevetek semelyikre sem, nehogy flörtölésnek vegye, és azt higgye, bármit is akarnék, és ő kénytelen elutasítani. SEMMI témáról nem társalgok velük, csak szakmáról - nehogy azt gondolják, hogy egy olyan nő, mint én reklámozni akarja magát.

Sok férfiismerősöm van - arra törekszem, hogy a lehető legegyértelműbben a tudtukra adjam, nincs okuk tartani attól, hogy rájuk akaszkodom és majd pont én akarok valamit tőlük.

Pontosan azért, mert valami rettenetes az a "nem vagy elég jó" mondat, vagy akár csak ez a megvető pillantás is, ami ezt helyettesíti.

7-es, nem csodálom, hogy egyedül vagy, így van rendjén.

Te mondod azt, hogy nekem és az összes többi férfinak nincsenek érzései?!

Elmész te a tudod hova, remélem minél előbb.

Még csak nem is a kérdésre válaszoltál, csak kiírtad a bajod. Ezzel nem is lenne bajom, de komolyan hogy merészeled az emberiség felét megbélyegezni?