25/N-ként sosem dolgoztam még. Így nehezebb lesz párt találnom?

Röviden:

14 éves korom óta nagyon komoly szorongásos beteg vagyok. Az okait most nem fejteném ki, a lényeg, hogy számos pszichológust és pszichiátert is megjártam. Most gyógyszereket szedek, antidepresszánst, nyugtatókat. Próbálok tenni a betegség ellen.

kívülről semmi nem látszik. Egy ápolt, csinos lány vagyok, sminkelek, magassarkút hordok, dekoltált ruhákat, stb.

Viszont a helyzet nagyon durva. Egyedül boltba sem merek menni, kb. sehova. Otthon élek a szüleimmel, és most csinálom a mesterképzést. Viszont ez is annyira megvisel, hogy kétnaponta hányok, és lefogytam a stressztől 6 kilót.

Próbálom megoldani, de nem könnyű, főleg, hogy sokszor az orvosok sem tudnak nagyon mit tanácsolni.

A kérdés, amiért ezt kiírtam: mint írtam, semmi munkatapasztalatom. Gáz vagy sem, sajnos így van. Gimi után 2 évig otthon maradtam, annyira durva volt a helyzet, aztán megcsináltam egy BA képzést. A barátaim, stb. senki nem tud róla, hogy ennyire durva a helyzet, általában hazudok nekik.

Viszont anno az exemnek elmondtam, hogy mennyire gáz a helyzet, meg hogy nem dolgoztam, és teljesen visszaélt a helyzettel. Azóta félek.

Rengeteg pasi kérdezi, hogy mit csinálok (társkeresőkön) és amikor annyit mondok, hogy csak tanulok, akkor ez nekik nem szimpatikus.

Én szeretnék dolgozni, csak az majd akkor lesz, ha túl leszek ezen a nagyon durva korszakon. Vagy jobb lenne hazudnom?

Mármint, hogy hazudjam be, hogy dolgozok? Tényleg gáz lenne?

(Az állapotomra nem kérek megjegyzést,tudom, hogy rossz, és mint írtam, kezelés alatt vagyok, immár ez a 5. orvosom).