Az önző vagy az önzetlen szex mennyisége és minősége határozza meg egy férfi incelségét vagy alfaságának fokát?

Egy nő kétféleképpen tudja a testét a közösbe bocsátani. Önző céllal (akár tudatos, akár TUDAT ALATTI evolúciós kód) és önzetlenül (szintén akár tudatos (bár ilyen talán a migránstáborokban volt, de ott is nagyon ritkán), akár tudat alatti (ugyancsak evolúciós kód).

Az önző tudatos a prostitúció, aranyásás és ide sokkal több eset tartozik, mint azt az átlagember feltételezné. Prostitúció az is, mikor természetbeni juttatásokért fekszel le a pároddal csak manipulatív taktikából, máskülönben mindig "fáj a fejed" - a rossz szexet ne keverjük ide, azt egy kapcsolatban meg tudják kommunikálni egymással a felek, ha nem, akkor szakítani kell, nem együtt maradni érdekből.

És aranyásás az is, mikor a közmunkás falusi lány összejön a 4-500 ezret kereső áccsal, hogy közösen albérletbe költözhessenek (amit nyilván az ács fizet, nem is kérdés), de amúgy nem vonzódik igazán az emberhez. A szimpátia nem azonos a vonzalommal. Szimpatikus lehet az öcséd, bátyád, munkatársad, haverod.

Ahogy a törvény nem ismerete sem mentesít a felelősségrevonás alól, az önismeret hiánya sem mentesít az alól, hogy erkölcsileg nullának tartsanak, csak mellette még az ostoba és buta jelzőt is megkapod. Ezzel a szándékos struccpolitikára célzok, mikor megracionalizálod, hogy miért olyan jó ember a Béla, akivel mellesleg közös lakás, közös hitel, közös gyerek is van. Meg hogy igazából csak botlás volt a Karcsi és többet nem fordul elő.

Meg mikor a hűséget összekeverik a szerelemmel és attól, hogy nem teszem meg, csak gondolok rá, attól már minden jó.

Úgyhogy mindezek tekintetében nem ez a legjobb módszer arra, hogy kiderítsük, ki az alfa meg ki az incel/béta?

Ugyanis ha egy nő önzetlenül fekszik le valakivel, akkor nem érdekli őt a férfi anyagi helyzete, lakhatási körülményei, leginkább semmi. Végig se gondolja tudatosan, hogy akár az adott éjszaka után együtt maradnak-e, nemhogy akár évek, évtizedek múlva. Megtetszik neki és durr bele.

Ha viszont megjelennek az elvárások, akkor megjelenik az önzőség is. És ezt bele lehet bármilyen cukormázas köntösbe bújtatni, hogy a leendő gyerekek jövője vagy a "nem várok el többet, mint amit én is nyújtani tudok", de attól még önzőség marad.

És azok a nők szenvednek sokáig a szingliséggel és fut zátonyra rendszeresen a kapcsolatuk, akik mindennek a tudatos elváráslistának olyan férfiakat akarnak megfeleltetni, akik tetszenek is nekik (tehát az önzetlen alfaszex-től maximum a saját önuralmuk és erkölcsük az, ami visszatartja őket, de gondolatban már eljátszották százszor is a dolgot vagy simán szégyellősek és nehezen oldódnak). Ez az eset, mikor alfát akar hosszútávra is a nő.

A legendák pedig, hogy bárkinek összejöhet ugyanaz, mint az, hogy bárki lehet a világ leggazdagabb embere. Bárki, de nem mindenki és rengeteg tényezője van.

Az meg megint nem reprezentatív, mikor a Marcsinak jobban tetszik a Gizi Józsija, mint a saját Bélája. Mert Gizi sosem fogja bevallani azt (sokszor még önmagának sem, mert áltatnia kell magát egy életen át a megalkuvás miatt), hogy neki a Józsi nem jön be annyira, hanem fürdik inkább a Marcsi rajongásában, hogy ő elirigyli tőle a Józsit és még rá is játszik esetleg a jelenlétében.

Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek kivételek, mert társadalomtudományokban mindig vannak kivételek. Az egyedibb ízlésű nők előnyben vannak, mint a mainstreamebb ízlésűek, hiszen jóval kisebb a konkurencia, így ő nagyobb eséllyel tud megtartani egy olyan férfit, aki számára szép, de sok barátnője szerint csúnya. De általában annyira azért mégsem relatív a szépség, hogy ez elmossa a különbségeket.

És minél kevesebb nőnek tetszik egy férfi, annál nagyobb az esélye, hogy aktív próbálkozással is csak azoknak kellene, akik tudatos érdekből úgy vannak vele, hogy ha már így az ölükbe hullott a lehetőség, akkor élnek vele.

Ugyanis a nő adja meg a jelet mindig a vonzalomra. Ha nem adja meg, annál biztosabb jele nincs, hogy a férfi csak pótlék a nő szemében.