Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Autizmus fiatal felnőtt korban. Férfiak, Ti hogy állnátok ehhez?

Figyelt kérdés

Visszahúzódó vagyok, és egyáltalán nem megyek emberek társaságába. Mióta lett ez a maszk rendelet, (és bár van autista kártyám) nem megyek boltba a szüleimmel, mert eléggé bicskanyitogató lennék mások számára. Maszkban pánikrohamom lesz. Ha nagy tömeg gyűlik körém, vagy ha az utcán egy iskolás csoport jön velem szemben, igyekszem kikerülni, de ha nem megy, nagyon zavart leszek, nem lehet hozzám szólni olyankor.


Ügyet intézni, telefonbeszélgetést lebonyolítani nem tudok. Elfelejtem még a nevemet is, össze - vissza beszélek, így kerülöm az olyan szituációkat. Alap dolgok nagyon nem mennek nekem. Például kötni nem tudok, fejben számolni, emberek arcát néha nem ismerem fel, esetleg összetévesztem mással.


Nem az a fajta vagyok, aki gyermeket akar, (amúgy sem tudnék vele mit kezdeni) kutyás vagyok.


Főzni még nem sok mindent, de azt azért tudok. Egyébként is úgy képzeltem el a kapcsolatomat, hogy én otthon főzögetek, rendet tartok, férfi meg dolgozik valami könnyebb melót. Én állami támogatást kapok, ha esetleg hozzám hasonlóval találkoznék, akkor is elboldogulnánk.


Nekem nincsenek nagy elvárásaim.


Titeket zavarnának ezek a tulajdonságok?


2021. máj. 3. 16:28
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
Laikusként nem tudhatjuk,hogy kivel működne a kérdező párkapcsolata. Számomra kérdés,hogy két autista párként tudná-e tolerálni az autizmussal járó "szokásokat", életmódot.
2021. máj. 3. 19:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
Hasonló vagyok férfiban, középkorúként. Nem zavarna.
2021. máj. 3. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:

Magasan funkcionáló autista srác vagyok, lehet, hogy korodbéli.


Kevésbé vagyok súlyos eset, mint te (bocs), sokat próbáltam tudatosan fejleszteni magamon, járok pszichológushoz, aki szintén sokat segített, illetve édesanyám gyógypedagógus, aki a gyerekkori fejlődésemet végig tudta úgy kísérni, felnevelt úgy, hogy legyen belőlem ember.


Ennek ellenére más vagyok, a szociális kapcsolatok teremtése, illetve fenntartása nehezen megy (közben magányos vagyok...), vannak fura szokásaim etc, feltehetőleg jól kijönnénk egymással.


...vagy nem, mert a volt gimimben volt egy aspergeres osztálytársam, aki még engem is őrületbe kergetett. Alapból nem lett volna vele baj, fura volt, rendben van, csak valami hihetetlen rossz, bigott nevelést kapott, és folyamatosan a vallásos, homofób, vérbeli fideszes nézeteit harsogta, ami mindenkit irritált.


Gyereket én szívesen vállalnék, de félek, hogy génhibás lenne az a gyerek. Úgy értem, hogy sok a családban az örökletes(nek feltételezett) betegség.


Ha gondolod, beszélgessünk.


21F

2021. júl. 12. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!