Hogyan lehet leküzdeni a prosti-undort?

Sosem lesz barátnőm. Ennek nem egy, hanem több oka van.

Akinek külsőre bejövök, annak a személyiségem nem felel meg.

Akinek a személyiségem megfelelne, annak külsőre nem jövök be.

A "hozd ki magadból a maximumot" folyamatban eljutottam odáig, hogy ha ennél tovább mennék, akkor már nem lennék önmagam. Konkrét nőért megtenném, ha ezt várná el tőlem és érzelmileg mellettem állna, de a vaktában lövöldözésnek nem látom értelmét. Olyanokra kell itt gondolni, hogy bizonyos divat szerinti öltözködés, hajbeültetés, szolárium, tetoválások, gyúrás, színezett kontaktlencse.

A "dolgozz a személyiségeden" illetve "legyél toleránsabb" dolgokban is sokat fejlődtem. Ma már nem okoskodom, inkább kussolok. Nem zavarna, ha a párom dohányozna, de egy eladósodott, pénzszóró nővel is toleráns tudnék lenni, ha külön kasszán vagyunk.

Tehát több szempontból is foreveralone kategória vagyok.

Ebben az esetben hogyan lehetne leküzdeni azt a fojtogató érzést, hogy csak a pénzemért kellek egy olyan nőnek, aki legjobb esetben is azért játssza meg magát, hogy legközelebb is menjek hozzá és még több pénzt ki tudjon belőlem énekelni?

Hogy lehet feldolgozni azt az érzést, hogy bármit értem el az életben, bárki is vagyok, egyenlőségjel kerül közém és egy 50-es, ápolatlan, mosdatlan, hiányos fogazatú, elhízott, alkoholista segédmunkás közé, aki ugyanúgy megkapja ugyanannyi pénzért a szolgáltatást? Ezt nem lenézésből mondom, inkább demotiváló, hogy teljesen hiábavaló volt minden, amit az említett példához képest elértem az életben.