Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan dolgozzam fel hogy egy szerencsétlen alak vagyok?
30 feletti vagyok.Minden téren boldogulok az életben, mindenem megvan,És mindent saját magam értem el, nem örököltem, nem az ölembe hullott, nem apuci pénzelt, megdolgoztam érte.Ilyen téren tökéletesen elégedett vagyok az életemmel.És nem is vagyok egy elveszett "gyerek".Megállom a helyem minden téren.
Viszont a csajozás téma valami szörnyű.De komolyan.Voltak kapcsolataim,de egyik se igazán természetes úton alakult ki.De iszonyat nehezen megy.Hozzá tartozik az is,hogy igaz nincs ronda külsőm,de jó sem.Ha valakivel eljutok egy bizonyos szintig elbukik a dolog.Vagy mert nem jövök be az illetőnek,vagy valami más miatt,vagy ha nincs semmi ami elrontaná, akkor én szúrom el a dolgot.Nemrég volt egy ismerkedésem, többször randiztunk, nagyon szuper volt minden, kölcsönösen jól működtek a dolgok.Tényleg minden okés volt.Csak hagyni kellett volna hogy történjenek a dolgok, nekem még azt is sikerült elszúrnom.Mintha külön érzékem lenne ehhez...egyszerűen nem való nekem a csajozás.
Elgondolkodok az életemen, és nem értem hogy lehet ebben ekkora kontraszt, hogy boldogulok mindenben elég magas szinten, de a csajozásba egy szerencsétlen balfék vagyok.
És az a durva hogy erre vágyom a legjobban.Egy jó párkapcsolatra, közös életre, családra.És úgy érzem jó életet tudnék biztosítani a saját kis családomnak, mindent megtudnék adni nekik, amire szükségük van.Az anyagiaktól kezdve a szereteten át, a normális, nyugodt életig.
És egyszerűen képtelen vagyok kialakítani egy normális, jó kapcsolatot.Mert mindig kudarc a vége.És mindig nagyon pozitívan, és lelkesen állok egy ígéretes ismerkedés elé.Szóval nem ezzel van a gond.
Valahogy én ezt látom most a fő célomnak, jelenleg erre vágyom az életben csak..és egyre jobban az az érzésem hogy halott ügy, és sose fog megvalósulni.
Mikor van egy randi, előre szoktam gondolni helyzeteket, fantáziálni szituációkról, viselkedésről.De természetesen a valóságban képtelen vagyok úgy viselkedni.Utána pedig ostorozom magamban magamat, hogy mekkora egy hülye vagyok.
De nem tudom hogy dolgozzam fel, hogy nem fog soha megvalósulni az, amire úgy igazán vágyom.Megvan és mindig meglesz mindenem, nyugodt, kényelmes életem van/lesz, de egyedül fogok meghalni...
Lehet ebben fejlődnöm? Minden egyes tapasztalat egyenlő egy csalódással, amit nagyon nehezen viselek.Mindig nehéz megújulni és újra merni próbálkozni.
válasza:minden másba több 10e órát toltál, rengeteg tanulmányt végeztél.
A nőzést meg elvárod hogy zsigerből jöjjön. nos nem fog. azt is tanulni kell.
válasza:Először csalódni kell megtanulni.
Utána ha meglesz a magabiztossàg, akkor jobban fog menni.
( Nem tudom milyen ballèpèsek lehettek , ha kisebb akkor nem èrdekelted a màsikat, ha szerelmet vallottàl az mondjuk gàz )
Nem vallottam szerelmet.Elméletbe teljesen jól eltudok képzelni pl. egy csók előtti meghitt pillanatot.Ami romantikusan zajlik.Közben nyugodt vagyok és érzéki.Ez a valóságban kész katasztrófa, mert zavarban vagyok, képtelen vagyok nyugodt maradni, sokszor a zavartság miatt csak hebegek -habogok, egyáltalán nem a határozott lehengerlő stílust adom.És ami a valóság az inkább kiábrándító, még saját magam számára is.
Vagy pl. olyanok szoktak lenni hogy rossz időzítéssel kezdeményezek.Tökéletes érzékem van ahhoz hogy még véletlenül se találjam el a megfelelő pillanatot.Vagy túl korai, vagy nem lépek, és már késői volna.Félreértem a jelket, amit a nő küld...stb...és ezekből mindig kínos, kellemetlen helyzetbe kerülök.
Rengeteget csalódtam.Az nem segít.Ugyanolyan rosszul éltem meg az utolsót is, mint az elsőt.
És ebben vagy nem tudok fejlődni a tapasztalat által, vagy csak nagyon nehezen és lassan.
Mert tény,biztosan jobb vagyok ebben, mint a fiatal énem...de messze nem olyan, mint amilyennek kéne lennem.
válasza:Igen, tudom hogy rossz szokás. Sokszor többet is szoktam gondolni egy adott ismerkedésbe ezért.Mert a fejemben annyi minden zajlik egy ismerkedés közben, hogy sokszor már nem tudom mi a valóság.Sokszor becsapom saját magam vele.
De nálam inkább az a probléma hogy pontosan tudom mi a módja egy ismerkedésnek, milyen lépései vannak, hogy kerülnek a felek közelebb egymáshoz.De valóságban egyszerűen képtelen vagyok megvalósítani és annak megfelelően viselkedni.Mert leblokkolok, gátlások, félelmek vannak bennem.
Ahogy kialakult egy kapcsolatom sokkal könnyebb volt minden.Mikor pedig bízni tudtam a másikban minden gondom elmúlt, és nyugodt önmagam lehettem onnantól kezdve.
válasza:Ne haragudj, de kicsit megmosolyogtam. Természetesen nem vonom kétségbe a problémádat, és jófejnek tűnsz, de az jutott az eszembe, amikor a rajzfilmfigurák a tükörben gyakorolják, mit fognak mondani a kiszemeltüknek, aztán a randin csak hebegnek-habognak.
Szerintem is az a baj, hogy rágörcsölsz. Nem tudsz spontán lenni.
A fantáziálást nem tudod visszafogni, és szerintem jó is kicsit álmodozni, de szerintem az is lehet a baj, hogy elképzeled a másik viselkedését, reakcióját. Aztán amikor a valóságban nem úgy történik, akkor meglepődsz, és belül kicsit be is pánikolsz.
Egyébként a barátságaid jól működnek? Más nőkkel jól kijössz? Mármint azokkal, akikkel nem randizol. Gondolok itt kollégákra, rokonokra, akár anyukádra. Hiszen ebben is gyökerezhet a probléma.
#7
Igen, nagyon jól látod.Valami hasonló uralkodik bennem.
És tökéletes példa volt a rajzfilm figurás jelenet.Nálam ez pontosan így működik.Csináltam is pont ezt,hogy tükör előtt gyakorlás olyan lezárással hogy oké,menni fog ez.Aztán élesbe mikor ott van a lány előttem minden teljesen másképp alakul,ezerszer nehezebb úgy.Főleg ha tetszik is,és mondjuk mélyen belenéz a szemembe.Amitől végem lesz.De azért próbálom összekapni magam, és rendezni a gondolataimat és elindítani az eltervezetteket.De már az elején érzem,hallva magam hogy kész katasztrófa az egész,de azért ha már belekezdtem végigviszem azzal a tudattal hogy most már úgyis mindegy.És hát a végeredmény a nő számára ha elképzelem,egyáltalán nem olyan,mint amire vágyna.Nagyon nem.Max. ha nagyon bejövök neki,akkor mosolyogva fogadja,és aranyosnak találja és így siker a vége.De az esetek többségében ezzel a "kétbalkezes" viselkedésemmel elüldözöm a nőket.
Több nő barátom van,mint férfi.Nagyon jól kijövünk minden téren.Sokkal jobban megértenek ők,mint a férfiak :)
Egészen addig nincs gond a nőknél,míg közeledni nem kell feléjük.Ez a halálom.De ha valahogy sikeresen túlélem ezt,és kialakul a kapcsolat,akkor után megint nincs különösebb gondom.Az első lépés,a közeledés,a nyitás az,ami iszonyatosan nehéz.
Sokat agyalok egy ismerkedés során is,hogy vajon mit gondol a lány.Mi van a fejében.Ha már rajzfilm figurás példa...tök jó lenne ha egy buborékban a lány feje felett olvashatnám a gondolatait :) Mert akkor nem értenék félre mindent,és sokkal nyugodtabban,magabiztosabban menne a közeledés is talán.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!