Az incelek megfogadják a tanácsokat vagy legalább meghallják, hogy mi a gond velük?

#18 ha ez így van, akkor az már egy lépés a változás felé, irónia nélkül mondom.

A második részéhez amit írtál: a gyk-n firkálgatás nem befolyásolja az "egómat' meg az életemet, ettől se többnek se kevesebbnek nem érzem magam. Az értékemet saját magam, illetve a körülöttem élők alapján lövöm be, mármint a való világban, nem a virtuálisban.

Nyilván te is férfigyűlölő vagy kérdező, azért értesz egyet vele.

Sajnálom azt a szerencsétlen flótást akinek egy ilyen nyomorult jutott, őszinte részvétem.

Belegondolni sem merek miként jut egy ilyen lénynek pár, csak a Norbit c. film Rasputia-ja jut eszembe, aki megfélemlítéssel jutott férjhez. Ez is hasonlóképpen juthatott, ha igaz hogy házas

Néha viccesek a beszólásai meg az a cirkusz amit letol, de nő létemre nem látok benne semmi értelmet vagy professzionalizmust. Úgy viselkedik, mint egy vagány nagyi, akinek elmondhatod, hogy mi nyomja a szíved és ő azonnal visszakérdez, hogy melyik félnótást kell megverni, de ennyi, semmi több.

Párkapcsolati, párkeresési tanáccsal én is inkább egy visszafogottabb, kevésbé elfogult pszichológust keresnék, aki rávilágít arra, ha kell változnom és arra is, hogy nekem miben kell változnom. Nem szeretem ezt az esztelen világra mutogatást, nekem arra van szükségem, hogy megtanítsanak hatékonyan, egészséges mentalitással élni felnőttként az emberi kapcsolataimban és nem arra, hogy valaki folyamatosan nekem adjon igazat és jól kidühöngjük magunk egymás között. Ez nem konstruktív.

Ami konstruktív, az például az, amit Hevesi Kriszta, Pál Feri vagy akár Csernus csinál. Egy kapcsolathoz két ember kell, a társadalmak pedig nem fogja tudni senki a képére formálni, csak megtanul benne boldogulni.

Szóval jópofa ez a "pofánrúgdosnám a büdös parasztot" műsor, de ha meg akarom oldani a problémáimat, amik esetleg férfiakkal kapcsolatosak, akkor inkább mást keresek, mert ez nem segít. Ez csak fúj egy egobuborékot körém, de annak, hogy hazudjak magamnak, semmi értelme hosszú távon.

"Feltételezem így adásban, páciens nélkül keményebben megfogalmazhatja a kritikáját, mint egy rendelőben az alannyal szemben."

Na meg az a nyomi műsorvezető tarsa, aki ott bólogatott neki szótlanul, elképesztően mamlasz.

Gyakorlatilag szó nélkül tűrte hogy őt is megalázza, mert ő is egy "kövér nádszál" kategóriának mondanám, ő pedig erre ott ült és helyeselt. Gondolom olyan mint szerencsétlen férje, ha egyáltalán volt neki. Biztosan nem élte túl azt a rettenetet amit egy ilyen feleség jelenthet.

Szerencsére ott a magány mint opció, és ránézve már örömmel vállalom azt.

Nem. Egy szakember, ahányszor a szakterületével kapcsolatos témáról nyilatkozik, maradjon szakember. Én magam is tanultam pszichológiát és bár nem lettem pszichológus - a mesterszak előtt pályát váltottam - nagyjából el tudom dönteni, milyen az a forrás, ami megbízható, hiteles és az én jólétem, boldogulásomat szolgálja. Sajnos ez a hölgy műsort csinál inkább, mint segít. Cirkuszt ad a népnek, sokan bólogatnak rá, akikben felgyűlt egy nagy adag frusztráció, de az a helyzet, hogy ez csak feszültséglevezetés. A valódi megoldáshoz egy sor toporzékolás és szitkozódás után le kell szépen ülni és elgondolkodni kicsit nagyobb távlatokban nézve az adott helyzetet. Úgy, hogy magát is beleveszi az ember.

A hölgy nagyon erősen épít a nemi sztereotípiákra. Ez alapból nem egy jó pont. Követ egy értékrendet, ami az övé és annak mentén akar mindenki másnak is véleményt mondani, holott az lenne a helyes, ha olyan gondolatokat és kérdéseket fogalmazna meg, amivel rávezet mindenkit a maga útjára. Ez számomra nagyon demagóg és épp ezért nem hiteles. Azt pedig eleve ellenszenvesnek tartom, hogy főleg a "nők védőszentje", legalábbis én még tőle egy empatikus, hasznos tanácsot sem hallottam a férfiak irányába. Mármint olyan tanácsot, ami a férfira és az ő életére nézve segít elérni egy egészségesebb helyzetet. Gyakorlatilag ez pepitában ugyanaz, mint amit a puások vagy néhány hímsoviniszta tol, csak nőben: vannak a nők, amik csak abban hibáznak, ha nem mondják meg a tutit a férfinek, és vannak a férfiak, akik között mindenkinek egy paraszt, aki nem úgy táncol, ahogy fütyülök. Na kérem, ebből így soha nem lesz egészséges párkapcsolat.

Soha nem hallottam ettől a nőtől azt a szemléletet, hogy férfi és nő társai, egymás segítői és egyenrangú partnerei egy kapcsolatban és a kapcsolat mindkét fél örömére, fejlődésére létezik. Ez az egyik legalapvetőbb szemlélet, amit szakmai körökben szinte mindenki vall, aki valaha foglalkozott hetero párkapcsolatokkal... Azért álljon már meg a menet, ne haragudj, én sem csípem az inceleket, nem akarok velük lenni, mert sokuk felfogásával képtelen vagyok együtt élni. Na de ez a ló másik oldala. Egy férfit nem úgy kell elképzelni, hogy a nőért esdekel. Aki ezt csinálja, arra még nagyon sok munka és küzdelem vár saját magával. Egy egészséges férfi, akárcsak egy egészséges nő, partnert keres és olyan kapcsolatot, amiben ő is számít. Ami nem szól egyoldalú, esztelen megfelelésről és megváltoztatásról. Épp azért kell válogatni és megkeresni azt, aki passzol hozzád, hogy minél kevesebb súrlódás legyen, minél kevesebb dologban kelljen kompromisszumot kötni. De hogy valaki megmondja, hogy milyen test tartozik az én nememhez, az én nemi identitásomhoz...? Ez a 60-as években lehet, hogy így ment, mikor még a melegeket is heterora akarták átnevelni, de azért ma már ez nem így működik. És ha velem ezt nőként csinálnák, biztos, hogy becsuknám magam mögött az ajtót. Ahogy egy férfi is, aki tisztában van azzal, hogy mennyit ér.