25-30 körüli lányok! Mi a véleményetek az alábbi sztoriról? Szerintetek van még esély?

Év elején megismerkedtem egy lánnyal. Azonnal egy hullámhosszra kerültünk, éreztem, hogy ez most más, éjszakákat végigchateltünk, minden olyan klassz volt. Mégis sikerült csúnyán összevesznünk, mindketten elmentünk a falig. Utána próbáltam vele békülni, persze hiába. Teltek a hetek, hónapok, de nem tudtam elfelejteni, aztán egyszer csak szinte a semmiből megértettem a konfliktus valódi okát, hogy mi volt a baja, és mit kell változtatnom magamon. Csak mellékesen, örömmel tettem, és semmiképp nem azért, hogy neki megfeleljek.

Végül elszántam magam, és életem legromantikusabb gesztusával (privátban szívesen leírom) jeleztem neki, hogy már más a helyzet. Pont úgy reagált, ahogy vártam, meglepődött, picit meg is hatódott, csak hát a válasza... Azt mondta, azóta már lett valakije, illetve hogy részéről nem alakult ki a vonzalom. Valahol nem csodálkozom, mégiscsak hónapok teltek el.

És itt jön az érdekesség: két embert avattam be, mindketten egymástól függetlenül nagyjából ugyanazt mondták: nem ez a sablonos "majd jön másik, lépj tovább" vigasztaló szöveg, hanem épp ellenkezőleg, hogy ez a történet még nem lefutott, semmiképp ne zárjam le, időt kell hagyni, egy nőben nem múlik el nyomtalanul, ha valaki ennyit tesz érte, csak most rossz volt az időzítés, stb. Egyikőjük azt is mondta, 23 évesen nem úgy gondolkozik az ember, mint pár év +tapasztalattal a háta mögött, és ha most nem is, később esélyt fog adni. Mondjuk az tény, ez a legintenzívebb életszakasz, én is 30 fele értem be úgy igazán, de ebbe kapaszkodni?!

Úgy érzem, megtettem mindent, mégse volt elég, hogy helyrehozzuk a dolgokat. Az eszem azt mondja, a nem az márpedig nemet jelent, és innentől csak magamat szívatom. De talán az se véletlen, hogy nem tudtam az egyszerűbb utat választani, és elengedni. Őszintén, ti hogy látjátok, lehet innen visszaút?