Miért megy át sok férfi mogorvába hirtelen miután nem jön össze neki a nő?

De hogy jön ide a szex? Csak a "barátság" létezik, meg a szex? Ennyire le vannak nézve a férfiak? Ha egy nőhöz közeledek, akkor csak egy szexéhes mocsok disznó lehetek? Olyan nincs, hogy szimpatikus és szívesen megismerném jobban? Igen, ha kapcsolatba kerülünk, akkor majd szexelni is szeretnék, de miért van ez bűnnek kikiáltva egy egybemosva a mindenkit megdugni akaró barmokkal? Egy férfinak nem lehetnek érzései?

Agyrém a modern feminizmus!

Én úgy látom hogy az ilyen baratságok alapvetően csakis a férfi felelőssége, és az ő hibája ha ez létrejön úgy hogy az számára valójában kellemetlen.

Namost a nő ilyenkor nem igazán tesz rosszat ha barátságos, viszont a férfi aki elfogadja ezt a barátságot, az saját magát alázza meg tulajdonképpen.

Persze alapvető fogalmak sem lényegtelenek: A barátságos viselkedés még ugye nem barátság, a barátság igazából valahol a közös programokkal és a baráti viszony lebeszélésével kezdődik (általában)

Namost egy barátságos viszony az nem említendő egy lapon a barátsággal

Előbbi sem kényszeríthető senkire, de egy tisztességes elutasítás esetén azért még nem problémás ha létezik

"bár számomra rejtély, hogy mi megalázó a barátságban"

Ezek szerint soha nem voltál ilyen helyzetben. Bizonyos dolgokban nem kötünk kompromisszumot. A saját érdekünkben.

Sarkos példa, de talán így érthetőbb: Ha műszakvezetőnek jelentkezel egy céghez, amit elutasítanak, de felajánlanak egy takarítói állást helyette, akkor az igenis megalázó. Egészséges lelkű ember tartja magát annyira, hogy felálljon és otthagyja ezt az áljóindulatú társaságot. Keres helyette olyat, ahol elismerik az érdemeit.

Nyilván a társkeresés nem ilyen egyszerű, mert érzelmileg mindenhogyan fájó minősítés az elutasítás. Aki ebbe a "barátságba" belemegy, annak esélye sincs meggyógyulni. Újra és újra a sárba tapossa az őt alkalmatlannak minősítő lány. Ezért nem szabad engedni.

Ne hidd, hogy annyira könnyű a férfiaknak!

121

Már bocs, de itt te mosol össze két helyzetet.

Nem hogy nem vitatom, de egyenes tudom (és tapasztaltam is), hogy a férfiaknak VANNAK érzéseik; képesek a szerelemre-szeretetre, ragaszkodásra, odaadásra, hűségre stb. Csak amikor burkoltan azt állítod, hogy egy férfi KIZÁRÓLAG párkapcsolat reményében hajlandó beszélgetni egy nővel, illetve szerinted joggal feltételezhetem, hogy minden férfi, aki valaha is kedves és közlékeny volt velem, az csak a szexért és/vagy párkapcsolatért tette... Nos éppen te állítod be a férfiakat mocskos disznónak. Vagy ha nem is annak, de mindenképpen szexista barmoknak, akik nem embert látnak bennem, csak egy potenciális szexpartnert/barátnő jelöltet, aki barátnak, kedves ismerősnek, intellektuális partnernek pusztán a neméből kifolyólag alkalmatlan.

Éppen te (vagy a másik 3 pipás válaszoló) állította, hogy a férfiak gyakorlatilag képtelenek, de legalábbis nem hajlandóak hátsó szándék nélkül beszélgetni egy nővel.

Na most kettőnk közül ki alacsonyítja le a férfiakat?

Beszélgetni lehet. Barátság NAGYON ritka. Elutasítást követő barátság nem létezik. Az nem valódi barátság, hanem büntetés a srácnak, hogy ennyire szánalmasnak tartod.

Még egy dolog, amit nem értek a feminizmusban: miért hátsó szándék az, hogy egy férfi nőként tekint egy nőre? Ez ennyire gonosz dolog? Aki szerelmet hazudik dugásért aztan lelép, az a gonosz! De ez, hogy egy férfi vállalja a vonzalmát, ebben mi a hátsó szándék? De ha nem teszi, akkor meg az a baj! Ti tényleg ilyen szerencsétlen lúzereket akartok.

"Még egy dolog, amit nem értek a feminizmusban: miért hátsó szándék az, hogy egy férfi nőként tekint egy nőre? Ez ennyire gonosz dolog? "

Te a feminizmusról sz.art sem tudsz.

Egyébként nem az a gond, ha "nőként tekintesz egy nőre", hanem az, ha kizárólag azért akarsz bármiféle interakciót folytatni egy nővel, mert szexet/párkapcsolatot akarsz tőle, más módon nem veszed emberszámba. Nem feltétlenül tégd vádollak, de ebből szokott az lenni, hogy ha a nő nem szexpartner/társ, akkor onnantól csak egy kolonc, aki még a munkáját sem tudja elvégezni (nemhogy még nagyobb élethelyzeti problémákat megoldani), hanem nyávogva játssza az agyát a férfikollégáknak, hogy csinálják meg helyette, folyamatosan álproblémákon hisztizik, ha szerelmi bánata van, akkor "bunkó h.ülyegyereket választott a csúnya de rendes srác helyett", ha boldog kapcsolatban él, akkor "nem érdekelnek a nyálas hadoválásai a nyomorult kanjáról", stb.

Megdoglott a kutyad, de azert megtarthatod :)

37F incel

125

A visszautasított férfiaknak sosem ajánlottam barátságot, mert az tényleg megalázó - nemcsak a srácra, de még a barátság fogalmára nézve is: a barátság nem a párkapcsolat HELYETT jön létre. De azt nem gondoltam, hogy minden barátságos, közlékeny, kedves férfiról azt kell feltételeznem, hogy párkapcsolatot akar tőlem.

És igen. Amikor egy férfi érdeklődő, megosztja a véleményét különböző dolgokról, meghallgatja az enyémet is, beszélget, vitázik, reflektál... Aztán kiderül, hogy nem lesz szex, és hirtelen hót nem érdeklem, akkor szerintem joggal feltételezem, hogy a visszautasítást megelőző intellektuális interakció színjáték volt csupán a hülye nővel. Vagy legalábbis előjáték a párkapcsolathoz, de semmiképpen nem egy önértékkel bíró emberi kapcsolat, ami szex és romantika nélkül is teljes.

Szóval ez a dolog summája, igaz? Szex és romantika nélkül k.rvára mindegy az egész személyem.

129

Tényleg nem értjük egymást?

A szóban forgó férfiaknak azért fáj, ha fáj egyáltalán (a visszautasításon való túllépés sebességéből ítélve aligha), mert ők kizárólag szexuális indíttatásból beszélgetnek a nőkkel. Ha ez nem így lenne, akkor pont nem érdekelné őket, hogy romantikus értelemen közömbös vagyok irántuk. Csak ez ugyebár nem fordul elő... Egy nő csak akkor érdekes, ha meg akarom dugni, egyébként ki a halált érdekel? Így van, ugye?