Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ennyire reménytelen az ismerkedés, ha az embernek nincsen baráti köre?
Sajnos úgy alakult, hogy az az egy-két barát elköltözött az ország másik részeibe, azóta pedig hiába tartom velük közösségi médián a kapcsolatot, sajnos az már messze nem ugyanolyan, személyesen alig tudunk találkozni.
Ezen az oldalon is sokan írják, hogy ismerkedni baráti társaságon keresztül lehet a legjobban, de sajnos én is ezt tapasztalom, valahogy az emberek túl bezárkózottak, bizalmatlanok idegenek közeledésére, mindenki el van a maga kis társaságában.
Azóta új barátokat nem sikerült szereznem, új embereket is legfeljebb a munkahelyen ismertem meg, de a kollégák is mind jóval idősebbek nálam (húszaséveim elején járó férfi vagyok), nincs is nagyon közös témánk. Az ottani nőknél nem próbálkozok, mert 35 felettiek és javarészt házasok. Csak hát nyilván én is vágynék egy társra, előző kapcsolatomnak kettő éve lett vége, azóta meg egyszerűen semmi. Munkatársak között is olyan kellemetlenül érzem magam, mikor például arról beszélnek, hogy ki hogy töltötte a párjával a hétvégét, én meg semmit nem tudok mondani. Egyébként is szégyellem kissé, hogy ennyire leépültek a szociális kapcsolataim.
Egyszerűen már tanácstalan vagyok, hogy kapcsolati háló nélkül merre lenne érdemes elindulnom, hogy a 18-25 közötti korosztályban lányokkal megismerkedhessek?
(Tinder és társai kizárva, régebben próbáltam, de köszönöm elég volt, nem hinném, hogy azóta drasztikus javuláson esett volna át).
válasza:1-es Miért kell egyből azt feltételezni, hogy biztosan ronda vagyok, ha nekem nem jött be a netes társkeresés?
Egyébként meg egyszerűen személytelennek és felszínesnek érzem ezt a fotó alapján jobbra balra húzogatást.
válasza: válasza: válasza: válasza:
válasza:#3
Én jó 1,5 évet töltöttem a Tinderen, jól kinéző férfiként, ahogy fogalmaztál, de így is rohadt nehéz volt zárkózottabb típusként. Egyrészt, nagyobb merítésből sikerült csak randikat összehoznom (mondjuk átlagosan 5 beszélgetésből 1-et), ergo tényleg voltak lehetőségek. Nem ez a része volt számomra a legnehezebb, hanem az a bizonyos "katalógus-hatás", azaz a "mindig lesz jobb" érzése a másik félnél (vagy nálad). Folyton az volt az érzésem, hogy baromi nehéz megfelelni a randipartnernek, elég egy aprócska hiba, és már ejtenek is. Így az ember görcsösen figyel a hibákra, akaratlanul is. Ezt személyes ismerkedéskor kevésbé tapasztaltam.
Szóval Tinderezni még így is elég nagy kihívás. Ha feltételezzük, hogy van az embernek merítési lehetősége, akkor úgy érdemes Tinderezni, hogyha az ember épp tele van önbizalommal, mert úgy a randin könnyebb a másikat "elbűvölni" (hirtelen jobb kifejezést nem találtam). Ha épp nem vagy rendben lelkileg vagy fejben, akkor több lesz a csalódás.
Ez a férfioldal volt, a női oldalt a nőkre bízom.
válasza:Ugyanezeket tudom én is megfogalmazni mint te is tetted csak én már egy 5 -össel idősebb vagyok tőled.
Szerintem erre nincs gyógyszer, kezd egyre cinkebb lenni a dolog de hát ez van.
Tinderen legutóbb match nélkül eltöltöttem 2hónapot :D ha létezik önbizalom romboló egy tök átlagos embernek ez kimaxolja :D
Az egyik ismerős azt javasolta, hogy ha egy lány rám mosolyog szólítsam meg mindenképp, lehet csak kvzok egyet de legalább léptem. Kezdem egyébként személy szerint bohóckodásnak érezni a társkeresést 31 évesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!