Manapság a nők havi nettó 600as fizu alatt már ember számba se veszik a férfiakat/fiúkat?

30-as!

Meséld már el nekünk, hogy hány férfi bántott téged életed során és mivel?

A nőknek csakis kizárólag a lakhely számít.

Ha a szüleiddel élsz, akkor marok marcsán és a prostikon kívül más nőd sosem lesz, viszont ha egyedül albérletben vagy saját lakásban, akkor csettintésre ugrani fog hozzád legalább egyvalaki.

33-as!

Én meg azt imádom, hogy ti nők ismeretlenül is meg tudjátok mondani, hogy ki milyen ember, hogyan él!

De egy dolgot azért elmondanék neked mindenféle viccelődést, vagy gúnyolódást félretéve.

Azok a haverjaim, ismerőseim akik évek óta együtt élnek egy nővel egy háztartásban, vagy esetleg már férjek, apák, na ők a legnagyobb nőgyűlölők! Amikor úgy beszélgetünk, hogy nincsenek ott nők, mindig ők szidják a leghangosabban, és legmocskosabban a női nemet! Beleértve a saját párjukat is!

32: https://www.youtube.com/watch?v=OPcod8IS214

Kb ennyit tudok hozzáfűzni a kommenthez. Életem egyik legrosszabb döntése volt a (korai) különköltözés egyébként. Semmit sem dobott a szexpiaci értékemen.

Párom 300-at keres, de már 6 éve "emberszámba veszem".

De nyugodtan ringasd magad abba a tévképzetbe, hogy mi nők a röntgen szemünkkel automatikusan belelátunk a bérpapírodba. :))

Párom 300-at keres, maximálisan emberszámba veszem.

N

Párom 75 ezret keres! Emberszámba veszem! Pedig mikor nem nálam alszik akkor munkásszálón!

Elmebetegek vagytok! Egy nőt se érdekel van e pénzetek.

Párom 300 körül keres, én egy kicsit többet. Megismerkedésünkkor nem volt lakása, kocsija, de még állása sem - ezek akkor lettek, amikor már együtt voltunk.

Emberszámba vettem.

Sőt, vannak férfi ismeröseim, rokonaim. Őket is emberszámba veszem.

Nem csak a potenciális partnert kezeljük emberhez méltóan, hanem azokat is, akik normálisan viszonyulnak hozzánk. Ha te úgy tekintesz rám, ahogy azt a kérdésben is megfogalmaztad, akkor ne csodálkozz ha nem viselkedem "normálisan" veled, hanem inkább kerüllek.

“ Meséld már el nekünk, hogy hány férfi bántott téged életed során és mivel?”

Megszámlálhatatlanul sok, tini korom óta teszik. Zaklatás, taperolás, bunkó beszólások, lenéző megnyilvánulások. Sokan úgy akartak megbántani, hogy ők maguk próbálkoztak be, nyalták a seggem, aztán amikor elutasítottam őket, akkor jöttek a gusztustalan megnyilvánulások, beszólások. Az első komoly párom egy megszomorodott, depressziós incel féleség volt, akinek sose volt előtte barátnője, és állította, hogy ha végre kapna esélyt, akkor örökre megbecsülné a barátnőjét. Hát, ebből az lett, hogy pár hónap után folyamatosan veszekedést generált, ami során az volt a minimum, hogy ostoba qrvának nevez, utána bőgve kért bocsánatot, öngyilkossággal zsarolt, majd a végén lényegében meg is erőszakolt egyszer. Szakítás után is zaklatott, felváltva könyörgött, hogy bocsássak meg, és fikázott, kielemezte a testem és a személyiségem minden egyes szegletét hazug módon, és közölte, hogy tönkre vagyok menve, és soha nem fogok kelleni nála jobb pasiknak, monogámiára meg esélyem sincs, mit képzelek magamról, hogy pont mellettem horgonyozna le örökre egy férfi. Holnap reggelig sorolhatnám még.

De én nem azonosítom a férfiakat ezekkel általánosságban, pedig rengeteg negatív tapasztalatom van.

Ugyanakkor van normális párom, van bátyám, és vannak tiszteletreméltó férfi kollégáim. Egyik kollegám aktívan antifeminista, központi témája a 3. hullámos feminizmus kritizálása, mégis tisztelettel bánik velem és én is vele.