Adott egy nem könnyű élethelyzet a lenti részletekkel. Lányok! Ti el tudnátok képzelni egy ilyen helyzetben lévő férfival egy új kapcsolatot, ha egész biztos, hogy cca. 1 éven belül teljesen ki tud belőle kerülni?

Nem vonom kétségbe a leírásod igazságtartalmát, de nem árt tisztában lenned vele, hogy az összes hasonló helyzetben lévő férfi (beleértve a trógereket és a szoknyapecéreket meg a kapuzárási pánikosokat) ehhez hasonló szövegekkel nyomul, tehát a nők szemében ez legalább annyira elcsépelt, mint ha azt mondod neki, hogy "Szép vagy." és annyira fogja elhinni a történetedet, mint amennyire azt, hogy "Én nem foglak otthagyni egy éjszaka után."

Egyébként ha az asszonnyal nem háborús a légkör, akkor más gyerekes anyukával, ahol a gyerekeitek is jól kijönnek egymással simán alakulhat valami.

"Szerintetek ebben helyzetben érdemes?"

Még nem. Túl nagy az összevisszaság körülötted.

Tuti nem. Én elhiszem neked így anonim oldalon, hogy tényleg ez a helyzet nálatok, de ha egy konkrét pasival ismerkednék, aki benyögi, hogy hát már válófélben vannak az asszonnyal, de még együtt élnek, akkor ott lenne vége az ismerkedésnek. Már csak azért is, mert mi, majd a feleséggel fogok jópofizni egy-egy ott töltött éjszaka után vagy hogy gondolod?

A gyerekek miatt megértem, miért nem szeretnél nagyon sietősen lelépni, de ha párt szeretnél, akkor egy albérlet a közelben vagy bármi még mindig jobb szerintem, mint egy ilyen helyzet. Ha papíron még nem váltatok el, mert lassan őrölnek a bíróság malmai, de fizikailag már tényleg külön vagytok, azt szerintem sokkal de sokkal többen elnézik (ezt pl már én is elnézném), mintha a fent vázolt szituációba kéne belemenni. Ez így egyértelmű red flag és offos lenne.

Határozottan nem!

Nagyon gáz, hogy 38 évesen a szüleiddel laktok 2 gyerekkel, nem csoda, ha a feleségednek elege van. Ki az a hülye, aki 38-nak beállna ebbe a kapcsolatba asszisztálni?

#4: "A gyerekek miatt megértem, miért nem szeretnél nagyon sietősen lelépni, de ha párt szeretnél, akkor egy albérlet a közelben vagy bármi még mindig jobb szerintem, mint egy ilyen helyzet."

Imádom, mikor valaki a realitásoktól teljesen elrugaszkodott módon próbál meg okoskodni kívülállóként.

Egy ilyen helyzetben már az nagy dolog, hogy nem háborús a helyzet a két fél között, hogy nem a gyerekeken csapódik le a szar, de azért mindenkiben ott van az, hogy ha már jól nem jön ki, legalább rosszul ne jöjjön ki a szituációból. Fele-fele, aztán jól van.

Ebbe szerinted mennyire fér bele az, hogy mostani árak mellett 170+rezsi körüli albérletbe távozik a férj csak azért, hogy a leendő partnerének (akit még nem is ismer, fogalma sincs róla, ki lesz az és milyen élethelyzetből, neki milyen múltja van) ne sértse meg a kis lelkivilágát az, hogy hosszú se veled-se nélküled kapcsolat után az asszonnyal közös megegyezéssel különváltak és amúgy is külön lakrészen laknak a nagy házban?

#8: Nem orákulumot kell játszani (pláne, ha nem is vagy jó benne), hanem ismerkedni, megismerni a másikat. Tudom, hogy nagyon nehéz a Facebook görgetés, TikTokos fingós videók meg az Insta szelfik közé beszorítani azt, hogy valaki másik EMBERI LÉNYT megismerj jobban, sokkal egyszerűbb sémákkal különböző skatulyákba dobálni, majd kukázni, de azért érdemes megpróbálni.

Egyébként rengeteget üzenhet. Például azt, hogy a srácnak fontos a család. A családi egység. Az összetartás. Az összefogás. Az, hogy nem hagyjuk egymást cserben. Hogy nem fizetünk kisbefektetőknek feleslegesen, ha nem muszáj, hogy a mi pénzünkből vegyenek pár év után még egy ingatlant, amit majd kiadhatnak, mert van annak a pénznek jobb helye is. Főleg, ha gyerekek is vannak.