Mi a baja a feministáknak azzal, ha a bántalmazott nők átlagos/csendes/unalmas/csóró pasikkal jönnének össze?

Azt veszem észre az itteni válaszokon, hogy mindenki magából indul ki. A jómódú, saját erőből sokat kereső nő jogosan mondja, hogy nem adja egy bizonyos szint alá, mert gáz, ha a pasival nem tud közösen menni nyaralni Bora Borára meg nem hozza azt az életszínvonalat, amit ő megszokott.

A szépségkirálynő is jogosan mondja, hogy neki fontos, hogy a srác 185 magas, kreol bőrű, izmos és tökéletes arcberendezésű legyen.

A magas intellektusú lány is úgyszintén, hogy hasonló kategóriájú férfival jön össze, akivel megértik egymást.

Sőt, még a sugar baby is, hogy ha van rá igény, akkor ő pénzért, jólétért eladja a testét.

A baj azzal van, amikor nők arról panaszkodnak, hogy sínylődnek egy kapcsolatban és nem a first world problem-es sínylődést értem, hogy "Brühühű, a Béla mindig bent van az irodájában meg konferenciáról konferenciára repked én meg itt uncsizom a jakuzziban, délután 4-kor a házvezetőnő is hazamegy és még vele se tudok csacsogni a körmösöm is szabin van." vagy a "2 hete nem szexeltem a Bélával mert igazából én már nem is kívánom, de ahelyett, hogy megbeszélném vele, urambocsá, ahelyett, hogy elmondanám neki, hogy azt az izmos srácot, aki csinálta a fürdőszobát a nyaralóban megkívántam, de csak plátói érzés volt, valahogy ettől eltekintve mintha frigid lennék. Na nem baj, majd azért kipróbálom, hogy mással működik-e"

Hanem amikor ténylegesen egy bunkó, görény, verbálisan, esetleg fizikailag bántalmazó, önbizalmat leépítő féreg férfival vannak együtt.

Sokszor úgy, hogy fiatalok és nincs még gyerek sem, tehát relatíve könnyedén kiléphetnének belőle.

És sokszor semmi extra emberekkel vannak, akik se nem Brad Pittek, se nem Mészáros Lőrincek, de valami plusz, valami kiemelkedő van bennük, ami által ezek a lányok beleszeretnek az ilyen emberekbe.

És sokszor mindig ugyanazon minta alapján mindig ilyen férgeket választanak. Hiába iktatnád ki a férfit, a nő a gyászidőszak után egy újabb ugyanolyan kreténnel jönne össze.

Miért nem lehetne olyan, ahol szociális munkások utánkövetnék az új kapcsolatokat, hogy biztosan jól bánik-e a férfi a korábban bántalmazó kapcsolatban élt nővel és a nő is elégedett-e? Egyfajta párterápiaként is funkcionálhatna, mindkét fél kaphatna tippeket, hogyan lehetne boldogabb a kapcsolatban.

És a gonoszkodóknak írom, szabadonválasztott, opcionális dolog lenne. Fel lenne ajánlva a segélyszervezetekhez forduló lányoknak, hogy választhatnak a társkeresésre nyitott átlagos férfiak közül, akikről részletes aktájuk lenne ezeknek a szervezeteknek az alapján, hogy az adott lány mit nem tart fontosnak, mi az, amiből képes engedni.

Pl. ha a külsőből nem tud engedni, akkor jóképű, de csóró, mamahoteles, stb. srácok közül választhatna.

Ha az anyagi szintből, akkor saját lakással, kocsival rendelkező csúnyácskább vagy valamivel idősebb férfiak közül.

És így tovább.

A választás nem lenne kötelező, dönthetne úgy is a nő, hogy egyik se tetszik neki. És teljesen diszkrét is lenne, mert először a nő kapna információt a jelöltek közül és csak akkor kerülne sor személyes találkozásra, ha mindkettőjük preferenciái egyeznének és a szociális munkások, pszichológusok is úgy határoznának, hogy ketten együtt jó párost alkotnának.

Ezzel egyszerre lehetne segíteni a bajba jutott nőkön és kedves, elfogadó társhoz juttatni az átlagos, szerencsétlenebb férfiakat, akiknek emiatt nem jön össze az ismerkedés, pedig amúgy emberileg rendes emberek, csak az ma már egy átlagos nőknél kevés.